Önkéntesként hónapok óta közelről figyelhetem és segíthetem az egyik állatotthon munkáját.

Minden tisztelet és csodálat megilleti az állatmentőket, akik időt és fáradtságot nem kímélve, szűkös, csupán magánadományokból származó pénzforrásaik ellenére számtalan kidobott, bántalmazott, megunt, beteg, vagy kóbor kisállat sorsát próbálják jobbra fordítani.

Nagy az öröm, amikor a kisállat új gazdihoz kerül, és fájó a bánat, amikor a kis védenc minden segítség és lelkiismeretes gondoskodás ellenére feladja a küzdelmet a betegségekkel, vagy a balesetek következményeként elszenvedett sérülésekkel szemben.

Tapsinak, a gyönyörű, kifejező tekintetű, rendkívül barátságos természetű fehér-cirmos kiskandúrnak mindössze nyolc röpke hónap jutott,.A sors akkor szólt közbe, amikor a végleges gazdi már rátalált...a cica életén keresztül szeretném most bemutatni egy elhagyott kisállat kálváriáját, hátha akadnak, akik a történet hatására akár ideiglenesen befogadnak, vagy végleg örökbe fogadnak egy árva kisállatot, vagy több empátiával és türelemmel fordulnak a talált, gazdátlan állatok felé.

A kiscicát, mint oly sok társát korán elválasztották mamájától, majd sorsára hagyták. Állatbarát emberek kértek a védtelen kiscica számára segítséget.Számtalan sorstársához hasonlóan ő is várólistáról került az állatotthon macskamentésre szakosodott részlegének a gondozásába. A Tapsi nevet azért kapta, mert hatalmas füleivel inkább egy nyúlra semmint macskára emlékeztette gondozóit. A vidám, barátságos szeretetet adó és szeretet igénylő kiscicát mindenki hamar a szívébe zárta. Parazitamentesítésen, orvosi kezeléseken esett át,oltásokat kapott, majd ideiglenes befogadóhoz került, egy másik kidobott cica, Batyu társaságában, akivel nagyon jó barátok lettek. Az ideiglenes gazdi és Tapsi között is nagy volt az összhang, a szeretet. Csupa játék, móka, pihenés,és finom falatok, meleg otthon és biztonság és rengeteg szeretet jutott Tapsit napról-napra. A cica boldogan élt, és türelemmel várt végleges gazdija jelentkezésére, akit az állatotthon munkatársai szigorú feltételek alapján választottak ki számára a sok gazdijelölt közül.

Egy nap aztán Tapsi váratlanul rosszul lett, holott előző nap még semmi baja nem volt. Nehezen kapott levegőt és majdnem megfulladt. Testhőmérséklete vészesen zuhant, kihűlés fenyegette. Ideiglenes gazdija rohant vele az állatorvoshoz. Az orvos leszívta a cica tüdejében keletkezett gennyes váladékot, és laborvizsgálatokat kért, miközben a cica az életéért küzdött. Állapota picit és rövid időre javult, ekkor mindenki nagyon reménykedett ennek a csodaszép kiscicának a fokozatos felépülésében. Sajnos mire a laboreredmények megérkeztek, Tapsi szervezete nem bírta tovább a fertőző nocardiosis-sal való küzdelmet, és örökre elaludt.

Mint kiderült, az anyamacskától történt túl korai elválasztás miatt a kiscica immunrendszere az utólag kapott minőségi és egészséges táplálás ellenére sem volt elég erős egy alattomos és gyorsan ölő betegség legyőzéséhez.

Tapsi esete azért is szívszorító, mert egy kicsivel több odafigyeléssel, emberséggel, a megfelelő időben történő elválasztással, boldog, hosszú élete lehetett volna, végleges, szerető gazdi mellett. És a cica imádott élni,lényéből sugárzott a jóság és az élet szeretete, a mostoha kezdetek után is töretlenül bízott az emberekben. Gondozói,ideiglenes és végleges gazdijelöltje akivel már soha nem ismerkedhettek meg, folyamatosan siratják és gyászolják.

Tegyünk tehát róla, hogy Tapsi tragédiája minél kevesebb kisállat esetében következzen be.
Ha kidobott, vagy kóbor állatot látunk, ne hagyjuk magára, hanem hívjuk az állatmentőket, vagy az állatmenhelyet, ha magunk nem szeretnénk vagy nem tudjuk a menhelyre beszállítani a kisállatot. Életet menthetünk vele, és esélyt adunk egy szinte esélytelen élőlénynek egy új, boldog gazdis életre.