Huszonévesen körbe vagyok véve fiatalokkal, akik élik az életüket, próbálják megvalósítani az álmaikat. Ki így, ki úgy.
Vannak, akik egyetemre járnak és tudják előre a jövőjüket a következő 50 évre. Vannak, akiknek fogalmuk sincs, mit kezdenek a diplomával.
Következő csoport a dolgozók csoportja, akik vagy sikeresek a munkájukban, vagy éppen eléldegélnek valahogy.  
Egy közös azonban van mindegyikükben: mindenhol találhatóak olyan lányok, akiknek az az életcélja, hogy elvegye őket egy gazdag pasi, akinek van megteremtett egzisztenciája, kocsija, lakása és nem kell azon aggódni, hogy a hónap végén is lehet-e húst enni.
Ez is egy cél, igen. Hogy az a nő megtalálja-e, az más kérdés. Jókor, jó helyen, és legfőképpen csodás külsővel nem lehetetlen a dolog.
Na, de kérdem én, a férfiaknak van ilyen opció?
Nekik marad a kemény munka, vagy reménykedhetnek ebben a kétes eredetű szerelemben?

Több olyan esetről is hallottam, hogy az egyetemista fiúk azzal keresik meg a napi betevőt, hogy igencsak jó pénzért színházba, koncertre, vacsorára kísérgetnek idős hölgyeket. Hogy a búcsúzás hogy zajlik, és milyen szolgáltatás van az árban, azt nem tudom, de sejteni sejtem. 
A kivétel erősíti a szabályt, de én úgy látom, kb. 5% esélyük van arra, hogy találnak egy olyan nőt, aki elveszi őket (mert persze, hogy az esküvőt is a hölgy fizeti) és kitartott férjek lesznek.
 Miért ne lehetne álma ez egy pasinak? Mert ő pasi? A nő meg nő és gyerekszülés a dolga? Akkor hol a nagy feminizmus?
Bár őszinte leszek, nem szívesen ismerkednék meg egy fiúval, aki ilyen beállítottságú, de sajnálom is őket, mert szegényeknek kevés az esélyül arra, hogy egy lány majd teletömi a tárcájukat. Amíg ilyen dolog vannak a világban, egyenlőségről sosem beszélhetünk majd.  

 Senkinek nem szabadna másra alapozni az életét. Éld a saját életedet és igenis teremtsd meg magadnak azokat az életkörülményeket, amilyeneket szeretnél. Ha jön valaki, aki pedig anyagilag felemel, fogadd el, ha szereted. De csak is akkor. Mindegy, melyik nemhez tartozol.