Godó Viktor gondolt egyet, és Hegedűs D. Géza és Mészáros Máté főszereplésével megalkotta a Szputnyik Hajózási Társaság és a Vígszínház közös produkcióját, a „Koldusoperát”. Vajon tényleg annyira aktuális még most is az előadás témája, ahogy a Vígszínház oldalán olvashatjuk róla az ajánlót?
A következő percekben azon leszek, hogy erre a kérdésre válasz legyen, hiszen e Brecht darabról fogok elmélkedni egy kicsit. Miért pont most? Az ok egyszerű: 2015. 03. 14-én, a „Koldusopera” bemutatóján jártam a Vígszínházban.

A művet Bertolt Brecht írta, aki a bajorországi Augsburgben született 1898. február 10-én, és a 20. századi színház egyik nagy megújítójának nevezik. Amúgy meg német drámaíró, költő és rendező. Ez az ismert neve már egy rövidítés, hiszen az eredeti sokkal inkább egy spanyol hosszúságú névvel vetekszik, mint egy európaival: Bertolt Eugen Berthold Friedrich Brecht. Gazdag polgári családba született bele, s ebben is nőtt fel. Édesapja egy papírgyár főrészvényese, és igazgatója volt, így képes volt mindent, konkrétan a kitűnő nevelést, megadni a fiának.

Annak ellenére, hogy Brechtnek már tizenhat éves korában megjelent az első kötete, mégis egy reálgimnáziumban tanult, ami után 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta diákéveit. Nem bírta elviselni a korlátokat, az iskolát magát viszont kedvelte. Így képzelhetjük, hogy mit érezhetett, amikor a háború végén behívták katonának, de mivel orvostanhallgató volt, így a katonakórházban töltötte le szolgálatát. Küzdés szellemileg.

1918-ban írta meg első drámáját, ami a „Baalt” nevet viseli. Ezen a kor expresszionista stílusjegyei egyértelműen látszódnak. 1919-ben belépett a Független Szociáldemokrata Pártba, s megírta szatirikus színművét, a „Dobszó az éjszakában” -t. 1921-ben végzett az egyetemmel, mert az Otto Falkenberg müncheni kamaraszínháza miatt otthagyta, és dramaturg lett. Két házassága volt: az egyiket 1922-ben kötötte, Marianne Zoff színésznővel, viszont a válás után feleségül vette 1928-ban, Helene Weigel-t, színésznőt, akivel már élete végéig együtt maradt, ami jelen esetben, Berlinben érte és 1956. augusztus tizennegyedikén halt meg. Ez az év, vagyis az 1928-as év, úgy tűnik, hogy eléggé sikerekben gazdagan telt neki, mivel eme évben mutatták be a zenés drámát, aminek zenéjét, Kurt Weill szerezte, és azonnal világhírnevet hozott a számára. Bár Vas István fordította magyarra, Bodó Viktor mégis Eörsi István fordításának segítségével dramatizálta a szöveget, Róbert Júliával és Veress Annával közösen.

Karl Marx, „A Tőke” című művének elolvasása után, Brecht elvégzett egy marxista szemináriumot, mivel 1927-től egyre jobban kezdte érdekelni ez az eszmeirányzat. Kommunistának vallotta, és tartotta magát. 1928-ban írta, műfajilag a tan-, és zenés drámához van besorolva. Három felvonásból, és felvonásonként három jelenetből áll.

"Az ember miből él? Hisz az a sorsa
Hogy embert kínoz, megnyúz, nyomorit és zabál.
Az ember abból él, hogy oly gyakorta
Nem tudja, hogy ember lehetne már."
("Koldusoperából" idézet)

A most, március 14-i bemutatón, Bodó Viktor ismét bemutatta, hogy egy egészen alternatív módon képes rendezni, színpadra vinni, amit éppen színpadra kell. A darab előadása közben viszont eszembe jutott az, hogy azért, bármennyire is kedvelem az éppen hamarosan megszűnésre kényszerülő Szputnyikot, mégis csak fura, hogy itt a Vígszínházban látok egy darabot tőlük, oké persze, na de lássuk be, nem volt az a tipikus vígszínházi rendezés. Számomra a szünet utáni, második felvonás mentette meg ezt az előadást, a szünetben még az első felvonás utóérzése az volt, hogy "ez egyszerűen olyan fura". Kétséget kizárólag ez a "Koldusopera" Bodó Viktor stílusában, hangzásban, káromkodásokkal, műpénisszel, naranccsal a rendőr szájában, amikor a szegények felvonulásáról vitatkoznak. A narancs ugye a FIDESZ, s így ezzel is a magyarországi korrupcióra utalnak. Utóbbi a második részben volt benne, de az elsőből nekem személy szerint valami akkor is hiányzott: összevisszának tűnt az egész, bár legalább a biblia megmaradt bennem. (kár, hogy nem vasárnap volt a bemutató, mert akkor lehetne azt mondani, hogy "beleszőtték a Bibliát, így a Vígszínház volt a vasárnapi misénk!", a szerk.) Az a megoldás viszont tetszett, összességében imádtam, hogy a színészek egy-egy résznél kilépnek úgymond a szerepükből, és hozzánk, a nézőkhöz fordulnak, kezdenek el mesélni, vagy épp egymást instruálják. Személyessé teszi a darabokat az ilyesfajta rendezés. Hegedűs D. Géza mindent vitt, az elején ő is a"kifelé fordulással kezdte", hozzánk intézve a mondandóját, a kérdést, hogy mi tulajdonképpen hogyan is viselkedünk a koldusokkal, hogy kik adnak és kik nem. S bár olvastam nézői véleményeket, amikben hideget és meleget is kap, Mészáros Máté, komment formájában, de nekem teljesen jó Bicska Maxi volt, sőt, pont tökéletes volt ahhoz, hogy ne legyen túljátszott és ne legyen lapos. Börcsök Enikő, Hegedűs D. Géza feleségeként is nagyszerűt alakított, ahogy a Polly-t alakító Pető Kata is. De azért megnézném Kurta Nikét Pollyként, apró megjegyzés... Nem mellesleg, összesen 11 vígszínházi színész, és nyolc szputnyikos színész volt a „Koldusoperában”.

De miről is szól a darab tulajdonképpen? A Vígszínház oldalán ez olvasható: "Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest? – kérdezi Bicska Maxi a Koldusopera végén; és valóban, ma már tudjuk, hogy amit Bicska Maxi és alvilági barátai csinálnak, semmiség ahhoz képest, amit az igazi nagyhalak, a bankok és a nagyvállalkozók művelnek. Hiszen a bankrabló csak egyszer üríti ki a széfet, a bank viszont rendszeresen fosztogatja az embereket..." A bűnöző és a rendőrfőnök gyerekkori jóbarátok, ezért Bicska Maxi nyugodtan élheti életét. Egészen addig, amíg el nem veszi Peacock lányát, s erre Peacock addig nem hagyja békén, amíg el nem intézi, hogy lebukjon. Szerelem, árulás, koldusmaffia, hatalom, korrupció és persze sok humor.

Pár Színész:
Bicska Maxi - Mészáros Máté
Peacock - Hegedűs D. Géza
Peacockné - Börcsök Enikő
Polly - Pető Kata m.v
Lucy - Réti Adrienn
Tigris Bown - Hajduk Károly m.v
Trixi - Kurta Niké m.v
koreográfus - Duda Éva
rendező - Bodó Viktor

Végignevetted az előadásokat, s mint a zenés daraboknál általában, nem nagyon gondolkozol közben. Látod, hallod, és kacagsz. Néha attól nevetsz, mert annyira igaz egy jelenet, hogy az valami hihetetlen igaz reflektálás a valóságra, de néha csak azért, mert egyszerűen nevetned kell. Számomra az első rész semleges, a második rész pozitív, így ha ezt a kettőt összevetjük, kijön egy erős 10/6-os osztályzat. Ennek egy tanulságos tanmesének kellett volna inkább lennie, hiszen az is, nem pedig csupán hahotázós vígjáték, ahol játékosan  "meg is mutatom a véleményem, de azért a szelídség határán belül" maradok. Alföldi Róbert például sokkal brutálisabban reflektál. Értem én, hogy ez a "Koldusopera", de akkor is olybá' tűnik, mintha Bodó Viktor kedvesen viccelődve a tudtára adná a nagy hatalomnak, hogy tudja ő, mit csinálnak és tessék, ez a véleménye, szedjék össze magukat, különben baj lesz!

Korrupció meg társadalom.
Lehetett volna jobban, hiszen lássuk be, van mit megmutatni. Főleg Bodó Viktornak. Halkan megjegyzem, nekem a Revizor jobban bejött tőle, tőlük.