Az emberiség öntudatra ébredése óta a legfontosabb kérdés, ami foglalkoztatja az embereket, az a halál gondolata. Sokan a hitben találnak megbékélésre ezzel a témakörrel kapcsolatban, de a történelem során akadtak olyanok, akik a lelki halhatatlanság helyett fizikaira törekedtek, bármi áron. Íme hét példa, hogy milyen végletekig mentek el az emberek az örök élet reményében.

1. Önmumifikáló szerzetesek

Történelmi tanulmányainkból jól emlékszünk a mumifikálás folyamatára. Az ókori Egyiptom uralkodói hitték, hogy halálukat követően ezzel az eljárással a túlvilágon is megőrizhetik hatalmukat. Azonban odáig még a fáraók sem fajultak, hogy jóval haláluk előtt elkezdjék a mumifikálást saját magukon.

Egyes singon buddhista szerzetesek viszont pont az önmumifikálásban vélték megtalálni az örökkévalóság kulcsát. Éheztetni kezdték magukat, és gyantaszerű anyagot ittak, hogy konzerválhassák testüket, majd amikor elérkezett az idő, egy sírkamrába vonultak. Arról is akad feljegyzés, hogy egy sírkamrában az egyiptomi szarkofágok mintájára egy Buddha szoborban lelt örök nyugalomra egy szerzetes.

Ami a legérdekesebb az egészben, hogy az önmumifikált szerzetesek nem halottak, csupán egy mély meditatív állapotban vannak, legalábbis szerzetes társaik szemében. Egyesek közülük abban is hisznek, hogy sok millió év múlva, az emberiség nagy szükségében, ezeket a szerzeteseket fel lehet ébreszteni, hogy segítsenek majd a jövő nemzedékein. Annyi valószínű, hogy a testük elviekben még akkor is egyben lesz, de kérdés, hogy lesz-e még akkor élet egyáltalán a Földön?

2. Vérátömlesztés

Alexander Bogdanovról valószínűleg kevesen hallottak Magyarországon, hiszen neve feledésbe merült olyanok mellett, mint Vlagyimir Lenin vagy Sztálin. Pedig Bogdanov is tagja volt a bolsevik pártnak, mely végül megalapította a Szovjetuniót. Bogdanov nevéhez fűződik többek között a szovjet művészeti mozgalom, a Proletkult, valamint az is, hogy elszántan hitt abban, hogy a vérátömlesztéssel örök életre tehet szert az ember.

Bogdanov több átömlesztésen is átesett, és a korabeli feljegyzések szerint mindegyik után egyre jobb egészségnek örvendett. Életének utolsó átömlesztésénél azonban egy olyan tanítvánnyal cserélt vért, aki maláriában szenvedett, és nem sokkal utána meg is halt. Nem lehet biztosan tudni, hogy végül a malária végzett-e vele, mivel a tanítvány túlélte az átömlesztést. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a tudatlanság okozta Bogdanov vesztét, mivel Bogdanov nem volt tisztában a vértípusok tulajdonságaival.

3. Élet-, azaz méregelixírek

Kínában nagy hagyománya volt az életelixírek alkalmazásának. Az emberek abban a hitben öntötték magukba különféle fiolák és tabletták tartalmát, hogy azzal meghosszabbítják az életüket, vagy akár halhatatlanná is válnak. A korabeli alkimisták azonban olyan anyagokkal kísérleteztek az elixírek elkészítésekor, melyek mindegyike mérgező az emberi szervezet számára, így pont az ellentétét sikerült elérniük annak, amit a „páciensek” akartak volna.

Csin Si Huang-ti, Kína első császára, akinek nevéhez a híres agyag katonák is fűződnek, minden bizonnyal higanymérgezéstől halt meg 39 évesen. De más császárok is megpróbálták megnyújtani az életüket ezekkel a kétes eredetű elixírekkel, ami végzetes lett számukra. Meglepő módon azonban nemcsak az ókori császárok hittek az elixírekben, hanem még az újkor elején is népszerű volt azok alkalmazása. A 16. század elején uralkodó Jiajing császár szintén higany pirulákkal óhajtotta meghosszabbítani az életét, amiknek szedése bizonyára közrejátszhatott 1567-es halálához.

4. Arany-klorid

A szépségért szenvedni kell, szól a mondás. A szépség megőrzéséért pedig különösképpen. II. Henrik francia király bizalmasai közé tartozott az özvegy Diane de Poitiers, akinek szépsége bejárta a francia vidéket. Diane is tisztában volt, mi adta hírnevének alapját, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy ezt a szépséget megőrizze.

Ehhez arany-kloridból és dietil-éterből készült főzetet fogyasztott nap mint nap, amivel kapcsolatban a korabeli gyógyászat meg volt győződve, hogy meggátolja az öregedést. A főzet ehelyett azonban csak Diane lassú halálát segítette elő, aki 66 évesen hunyt el, minden bizonnyal arany mérgezés következtében.

A szépség és az ifjúság megőrzésének érdekében az emberek képesek nagy kockázatot vállalni. Ólom- és arzénalapú sminkekről is akadnak feljegyzések, nem is beszélve azokról, akik a műtőasztalon haltak bele a plasztikai műtétbe.

5. A bölcsek köve

Igen, ez az a bölcsek köve, ami felbukkan az első Harry Potter regényben is. Míg a keleti alkimisták életelixírnek hívták, addig a nyugati tudósok és alkimisták a bölcsek kövének nevezték azt az anyagot, ami az örök életet biztosítaná az ember számára. A kő előállításának kísérletezései közben pedig az esetek többségében higanyt használtak.

És hogy mennyire hittek ebben az emberek, azt jól mutatja, hogy még Sir Isaac Newton – igen, a Newton-törvények Newtonja – is azon dolgozott fél életében, hogy elkészítse a bölcsek kövét. Életének utolsó éveiben Newton higanymérgezés tüneteit mutatta: remegett és zavarodott volt, valamint álmatlanságban is szenvedett.

6. Herekivonat

Az emberek óhatatlanul hisznek a fallikus dolgok mágikus erejében. Orrszarvúk és elefántok ezrei halnak meg csak azért, hogy a szarvukból vagy agyarukból potencianövelő szereket készíthessenek, amiknek végül nem lesz semmi hatása az emberben.

Egy, a maga korában híres fiziológus és neurológus, bizonyos Charles-Edouard Brown-Sequard az életének utolsó éveiben tengerimalacok és kutyák heréinek kivonatával kezdte el magát fecskendezni, hogy meghosszabbítsa az életét. Orvos lévén pedig ezeket a kivonatokat csodagyógyszerként árulni is kezdte pácienseknek, tudós társainak pedig ingyen mintákat adott.

Akik alkalmazni kezdték, azok közül sokan lebetegedtek, és legalább egy halálesetet is feljegyeztek ezzel kapcsolatban. Végül a Brown-Sequard Elixírről kiderült, hogy minden bizonnyal csak placebo hatása van, és az orvos ezzel le is rombolta az egész életében gondosan felépített hírnevét.

7. Lefagyasztás

A sci-fi filmek és könyvek egyik legelterjedtebb eljárása a lefagyasztás, amikor is az illető úgynevezett krioálomba kerül, majd több év múlva ugyanolyan állapotban felébred, az öregedés apró jeleit sem mutatva.

A valóságban jelenleg még nem engedélyezett a halál előtti lefagyasztás, csakis a hivatalos halál beállta után lehet lefagyasztani egy embert, de akkor már azonnal engedélyezett, az elhalálozó előzetes beleegyezésével. Bár ez már némileg átcsap a vallás, illetve a lélek témakörébe, ezek az emberek abban hisznek, hogy több év elteltével már olyan fejlett lesz a technológia, hogy az orvosok képesek lesznek meggyógyítani őket betegségükből, sebesülésükből.

Az eljárás lényege a halál utáni közvetlen állapotban rejlik, amiből még fel lehet támasztani az embert. Ha ebben az állapotban sikerült lefagyasztani valakit, akkor több év múlva, amikor felolvasztják őt, az orvosok elméletben még képesek lehetnek a felélesztésére, hogy utána halálos kórjából meggyógyíthassák őt.

Mint az a példákból is látszik, minden egyes kísérlet őrültségnek tűnik, de akik ragaszkodnak az örök élethez, azoknak még egy őrült ötlet is több mint a semmi. És mint látható élnek - és halnak is - vele!

Forrás: io9