Az elmúlt években láthattunk már musicalt-, könyvadaptációkat, igaz történeteket, memoárokat megvalósulni, azonban az igazi újítás, hogy egy mesét álmodjanak a filmszínházakba.

A „bemutatkozás” azonban csodálatosan sikeredett, éppen annyira „csöpögős” és éppen annyira klasszikus, mégis „modern” amennyire annak lennie kell, és elvárhatjuk. Kenneth Branagh rendező, akciófilmjei után úgy döntött, egy Walt Disney mesét tár a nézők elé.

Én személy szerint még a mesekönyvek oldalairól ismertem meg a hosszú szőke hajú lányt, aki csak álmodhat a hercegéről, és együtt képzeltem vele a természetesen kék szemű, lovon érkező, sötét hajú, megigéző „Igazit”. Amint lapoztam az akkori mesekönyvben megelégedéssel vettem tudomásul, hogy bizony ez úgy van, létezik a herceg és ráadásul úgy néz ki, ahogy fantáziámban láttam. A mai gyermekeknek nem kell sem könyvből elolvasni, sőt, már a kazetták kikölcsönzése a videotékákból (istenem, hogy szerettem azt az időt, igazi kuriózum volt, ha volt annyi zsebpénz, hogy sikerült kikölcsönözni egyet) sem tehető meg, most a gyermekeknek elég elmenniük a legközelebbi filmszínházig és beülni egy vetítésre.

Az egyik legszebb meseklasszikust a végtelenig hű formában „kapja meg” gyermek és felnőtt. A történetben nincs meglepetés, hiszen „mind ismerjük.” Előttünk bontakozik ki a románc.

Mi lehet mégis csábító egy ismert mesében, hogy elmenjünk megnézni a vásznon?

Mégiscsak van egy „leheletnyi” különbség, szó szerint annyira hitelesek a díszletek, „helyszínek”, az alakítások, a hintó(!), hogy a modern köntösbe öltöztetett sztorit az ember mégis elhiszi, szeret elringatózni vele, és végül minden kétséget kizáróan kijelenti, élmény, mert olyan, mintha a szó legszorosabb értelmében kiléptek volna a szereplők a könyvlapok oldalairól.

Rendezés, zene

A fantázia és a művésziség egyébként is jellemző Kenneth Branagh rendezőre, aki él-hal a kihívásokért. Most is csodálatos kis stábot gyűjtött maga köré; a párbeszédek megfelelően voltak felépítve, bár jó alapból, csak jó forgatókönyv születhet; volt benne találékonyság is, és a hitelességhez való ragaszkodás mellett, voltak meglepő dolgok is.

A képi világ, látványosság valóban lélegzetelállító. Egy igazi, szemet gyönyörködtető vizuális utazás. A korabeli kosztümök, a hajviselet, a táj szépsége, a csillogás káprázatos. Bár igyekezni kell néha meggyőzni magunkat, hogy ez nem túl sok, és nem igazán giccses-e már. A zenei betétek szintén jó ütemben ragadják meg a pillanatokat, és a dallamok beisszák magukat a bőr alá. Igazán értékes hanganyagot sikerült összeállítaniuk a filmhez, a trailer-hez is már, és a zene, a melódiák egy alapvető szempont a „jó, általánosan elismert” jó filmekhez/nél.

Szereposztás

Bizony ez szívet melengető, hogy hús-vér emberek játsszák el gyermekkorunk egyik legkedveltebb Walt Disney-ét. A gonosz mostoha, Cate Blanchett Oscar-díjas színésznő alakításában kel életre. Ő remekül hozza is az utálatos, keserű, mások nyomorúságán élvezkedő, velejéig romlott asszony szerepét. Van valami eleve hiteles, amikor a színésznő ilyen karakterek bőrébe bújik-, hisz már nem először láttuk őt ilyennek a mozikban;- mert bizonyos hűvösség ül ki az arcára, és élesek, karakteresek a vonásai. Abszolút hiteles. Ahogyan társai is: Helena Bonham Carter, akit egyébként is az extravagáns megjelenéséről ismerünk, különböző színű parókák, élénk, rikító, kirívó színű öltözékek és kiegészítők viselésével, ezúttal a jóságos tündérke jelmezeit viselte előszeretettel.

Főszereplők

Több lehetséges „Hamupipőke-jelölt” meghallgatása után pedig kiválasztották az elbűvölő Lily James-t, akit a Downton Abbey angol sorozatból már felismerhetünk, azonban ott barna hajkoronával büszkélkedett. Itt természetesen a hosszú aranyhaj elengedhetetlen. Amennyire naiv, és ártatlan, benne annál több „vadságot” lehet látni néha, mint amilyennek egy valóban szelíd, szerény Hamupipőkét elképzelnénk.

Nő létemre a herceggel szemben nagyobb elvárásokkal éltem, Richard Madden igéző szempárjával igyekszik is hódítani, a vásznon biztosabban ér célba…megnyerő, de inkább „cuki”, bár nincs romantikusabb egy szerelmes férfi látványánál!

Mellékszereplők

A mellékszereplők, akik játékukkal támogatják vagy hátráltatják a főszereplőket elengedhetetlenek, hisz nélkülük nem lehetnek élesen elválóak és kibontakozóak a főszereplők sem, azonban sajnos ebben a filmben inkább elvesznek, mint megmaradnak a két főhős, a gonosz mostoha, és a tündér keresztanya mellett.

Hiátus…

Minden kerek egész, megkapjuk, amit akarunk, egy bájos, magával ragadó történetet, ahol győz a jó, egy mesebeli világban, ahol talán valóban halhatatlanok a lelkek, s a szerelmek, az igazi értékek. A mozi hosszúsága megfelelő, nem hosszú, nem rövid, gyermekek részére is teljesen „kibírható”. S minthogy megkapjuk (talán) amit vártunk, ki-ki hogyan, utána mégis keserű szájízzel jövünk ki, hogy jól éreztük magunkat, de többet, többletet mégsem kaptunk, „kizuhanunk” a mozi ajtón vissza a valóságba és elillan a varázs…