Megfigyelhető, hogy a 21. században, státusztól, gazdasági helyezettől sokszor függetlenül igen fiatalon válnak férfiak és nők az alkoholizmus rabjává. Valaki a társadalom peremére szorulása miatt emeli fel a poharat napjában többször, más pedig merő unalomból. Az okok eltérőek, de egy valami azonos: általában az akaratgyenge emberek választják az elsőre könnyűnek látszó megoldást. Mire észbe kapnak, már késő: vagy nem tudnak lemondani az italról vagy egyáltalán nem is akarnak, mivel így kényelmesebb. Nem tudomást venni a világról azonban csak első látásra a könnyebbik út, mert hosszú távon komoly veszteségeket okoz, nem csak az alkoholistának, de sajnos, a környezetének is.

Kétségkívül kirekeszti magát a társadalomból az, aki az alkoholmámorban úszva nem képes tudomást venni a való világról. Elmulasztja az élet legszebb pillanatait és szembe kell néznie változatos megaláztatásokkal, melyek akceptálása érdekében további alkoholt fogyaszt. Kárpátalja egyik nagy egészségügyi problémája az alkoholizmus, mely legalább annyi kárt okoz, mint a jelenleg is zajló Kelet-Ukrajnai háború. Egyre több fiatal felnőtt hajtja föl első sörét reggel hat órakor, de akad, aki a töményebb szeszt sem veti meg. A kora reggeli alkoholfogyasztás akkor sem tolerálható, ha az illető a munka előtti stresszt óhajtja így levezetni, mert munkája és munkatársai látják kárát gyengeségének. A félelem is gyakran forrása az alkoholba fojtott bánatnak, ami tulajdonképpen nem orvosol semmit, mégis elhiteti az alkoholizálóval pár percre, hogy mennyire bátor és nagyszerű ember ő.

Szomorú képet vetít elénk az a statisztika, mely az alkohollal rendszeresen élőket számba veszi. A felmérések rendszerint csak a rehabilitációra önként jelentkezőket tudják megszámolni, viszont sokkal többen vannak azok, akik nem foglalkozva a problémájukkal élik világukat a társadalom és családjuk terhére. A református egyház elévülhetetlen érdeme az iszákos mentő missziós szolgálat, mely által többeknek megadott az új életkezdés lehetősége. A Krisztushoz vitt új életek a bizonyíték arra, hogy van kiút az alkoholfüggőségből csak akarni kell. El kell dönteni, milyen sorsot kíván a maga és szeretettei számára az érintett, mert egyedül ettől függ, mivé változik élete: áldássá vagy pokollá. A szabad választás lehetősége mindenki számára adott, csak jelezni kell, hogyan tovább. Isten által felkínált szabadság révén többet lehet nyerni ezer lottófőnyereménynél: örök életet.

Fontos tudomásul vennie az alkohol rabságában szenvedő ember családjának, hogy nem kötelessége eltűrni a gyakran tettlegességbe fajuló cselekedeteket, ez nem természetes és nem Istentől való. A néma hallgatással csak fokozódhatnak az erőszakos kirohanások, melyek megállítása érdekében segítségért kell folyamodni! Az alkoholista és családtagjainak együttes rehabilitációjára van szükség, ami akár években is telhet. Mindenkinek esélye van a gyógyulásra, de az első lépést egyedül kell megtennie a szenvedélybeteg embernek. Ott kezdődik, hogy nem szabad felvennie a poharat! Imádkozzon erőért Istenhez, aki segíteni fog. Nem lesz könnyű, nem lesz fájdalommentes, de esélyt kap egy új életre, ha ászánja magát, hogy a helyes útra térve feledi ivócimboráit és keresi a lelki növekedésben segítő barátait. Csak így tudja maga mögött hagyni sok keserűséget okozó életvitelét.

Érdekes még megvitatni, mi egyebet tehet környezete, hogy megakadályozza a fiú, családapa, fivér, férj züllését? Mit tehet a társadalom? Egy alkoholistának nem szabad szeszt kínálni, ezért felelőssége tudatában tegyék félre a boltosok, bártulajdonosok profitorientáltságukat és mondjanak nemet a hozzájuk betérő szenvedélybeteg embernek! Ezzel a lépéssel hozzásegíthetik, hogy az illető szakemberhez forduljon és segítséget kérjen súlyos problémája orvoslására. Tévedés lenne azt hinni, hogy pusztán azért, mert "nem a mi gondunk", az alkoholista rendszeres ellátása alkoholos italokkal, kisebb bűn lenne, mint az, ha valaki rákínálja az alkoholt. A felelősség mindannyiunké, s Isten ezt számon kéri.