Csupán egy- két évtizede az embereknek nagyon kicsi hányada engedhette meg magának, hogy testébe szilikont tetessen. Csakis a leghíresebb és legjobban ragyogó külföldi, főként hollywood-i sztároknak volt ilyenre elegendő pénze. Az egész a mellek nagyobbításával, ritkábban a mellek kisebbítésével indult.

Elsősorban hiúság vezette a sztárokat e módszer alkalmazásához, ám olyan is előfordult, hogy szükség miatt döntött valaki úgy, hogy szilikon melleket operáltat magára. Ezzel például a rákos betegség, vagy súlyos balesetek után a sérült területet így helyreállítva. Ilyenre még élő példaként említhető énekesnő Kylie Minouge is, aki mellrákja után kérte a sebészek beavatkozását. Mára azonban már nem csak a celebek számára vált elérhetővé a mellműtét. Napjainkban rengeteg nő szaladgál szilikonciciket rejtve pólója alá.

Manapság már titánium bevonatú implantátumok találhatók olyan helyen, ahol az ilyen anyagoknak normál esetben nem lenne keresni valójuk. Hiába sugallja a bulvárvilág, hogy minél nagyobb, annál jobb, mi, pasik, inkább a természetes kebleket kedveljük. Természetesen vannak köztünk is kivételek, akiknek csak a méret számít. De csak gondoljatok bele hölgyeim... milyen érzést keltene az, hogy ott, ahol puha husinak kéne lennie, ott egy műanyaggal teli zsák van? Arról nem is beszélve, hogy akármilyen fejlett is az orvostudomány, a keblek nagyobbítása mindig kockázatos eljárás, hiszen nem csak a műtét, de utána is számos komplikáció léphet fel, ráadásul a mesterséges keblek az idő folyamán igencsak eltérnek a test valódi felépítésétől.

Nagy kofferbe jó pakolni

Talán még ma is megbotránkozunk rajta, de bizony a fenekek forradalmát éljük. Pár évvel ezelőtt, még a kicsi és esztétikus hátsó volt a „divat” mára azonban (hála pár amerikai hírességnek) a nagy, szinte már túlzóan nagy hátsó a szex-szimbólum. Habár hazánkban, és amúgy a világban még nem elterjedt a popónagyobbítás, jobb, ha erről is szólunk. Tény, hogy a hölgyek csípőjének fontos jelentőséget tulajdonítunk, mi férfiak, de miért ne tennénk? Hiszen tény az is, hogy a csípő a termékenység, a nőiesség szimbóluma. Viszont ez csakis az igazi, hús-vér popóra és csípőre vonatkozik. Valljuk csak be... hiába szexi, hiába divat, nem szívesen látunk, tapintunk olyan hátsót, amely oda nem illő anyagból van.

Még mielőtt arra gondolnál, hogy „Ugyan, kinek van egy ilyen műtétre pénze?”, jusson eszedbe, hogy már a legtöbb fehérnemű üzletben beszerezhető push-up nadrág, amely mint egy melltartó, nagy, formás popsikat kölcsönöz. Azért valljátok be, kedves hölgyeim, hogy ez tiszta átverés.

A haj és a nagy gubanc

Bizony, mi pasik is imádjuk, hogy szép, ápolt hajjal áldja meg a sors a nőket. De csakis akkor, ha természetes! Mikor 15 éve divatba jöttek a póthajak, még csak csattal rögzíthető, úgymond kontyként feltűzhető hajakkal találkozhattunk, ma már hőillesztéssel, varrással, ragasztással és ki tudja, még mivel igyekeznek a hölgyek dús és hosszú loboncot varázsolni maguknak. Én, felnőtt emberként, még nem láttam olyat, hogy valakinek tökéletesen állt volna a póthaj.

Persze, a felrakás pillanatában szép látvány, de idővel elfakul, kihullik. Hiába kapni ma már igazi emberi hajat póthajként, akkor is mű. Sőt ha belegondolunk, nem csak mű, de eléggé morbid is… gondolj csak bele: egy másik ember haja a saját hajadban. Mi, férfiak, inkább szeretjük az igazi, természetes hajkoronát, amely nem csomókban lóg a kedvesünk fején.