Az asztalnál való viselkedésünk, kifejezheti, hogy a személyiségünknek melyik oldala erősebb egy adott helyzetben.

Alapvető íratlan szabály, ha két ember ül egy asztal mellett, akkor mindketten az asztal felét tartják a maguk intim zónájuknak, a maguk területének. Lényeg, hogy a felosztás egyenrangú, azonos mértékű hely jut mindenkinek.

Ez különösen étteremben, szinte adja magát. Középen a só, borsszóró, amik mint kis bástyák, védik a területünket. Oldalról a határok meghúzásához a karjainkat használjuk, például szétterpesztett könyökléssel. Ezt az elhatárolódást még fokozhatjuk saját tárgyaink elhelyezésével.

Ugyanúgy, mint egy álló beszélgetés közben, ha valaki túl közel jön, kvázi behatol a területünkre, kényelmetlenül érezhetjük magunkat. Az asztalnál ülve is így van ez. Viszont a helyzet fokozottabban igaz, hiszen többnyire nincs módunk néhány lépést hátrálva távolodnunk.

A kísérlet

Családi étkezésen veszünk részt, lehet ez egy kétszemélyes vacsora is, lényeg, hogy leülünk valakivel egy asztalhoz. Az asztalon tárgyak vannak. Kenyértartó, só, leveses edény, és persze a tányérok.

A beszélgetés közben figyeljük meg, hogy mi történik, amikor a tárgyak valamelyikét a másik területére helyezzük, vagyis teret foglalunk tőle. Tegyük meg ezt egyszer-kétszer, akár több tárggyal is. Hogyan reagál a másik? Vagy harcot, vagy menekülést kifejező jelzéseket figyelhetünk meg.

Menekülés esetén először egy kis zavartságot tapasztalhatunk, megszakad a szemkontaktus, az illető matatni kezd valamivel. Majd mivel távolodni akar ettől a helyzettől, fizikálisan is erre törekszik, így hátradől, esetleg még a székét is hátratolja kissé.

A harci magatartás egészen másképpen nyilvánul meg. Az illető először is elkezdi visszatolni a feléje tolt tárgyakat. Ha megint feléje tolják azokat, ő ismét visszatolja. Ez előfordulhat egymás után kétszer háromszor is. Esetleg még hangot is ad annak, hogy valami nem tetszik neki.

Ezek a viselkedésformák nem tudatosak, és nem feltétlenül ugyanúgy reagálunk le egy ilyen helyzetet, minden körülmény között. Lehet, hogy családi ebédnél inkább „harcolunk”, de a főnökünkkel töltött ebédnél inkább a „menekülést” választjuk.

Ezeknél a kísérleteknél tulajdonképpen tanulunk. A testbeszéd megfigyelését. Tudatosan kieszközölve egy helyzetet, meg tudjuk figyelni a másik reakcióit. És mivel tudjuk, hogy mit figyeljünk, megtanuljuk a különféle válaszreakciók értelmezését. Így, egy nem általunk létrehozott helyzetben, már jobban felismerjük és tudatosítani tudjuk, mi zajlik a másikban. 

És, hogy a képen látható pár közül, melyikük figyel jobban a másikra? Nézd meg, hogy mi az O-K kontaktus, és tudni fogod a választ! 

Ha a testtartás jelzései is érdekelnek, nézd meg ezt: A testtartás jelzései