Amióta csak az eszünket tudjuk, mindig feltettük magunknak azon lényeges kérdést, hogy vajon mit is keresünk mi itt igazán és hogy van-e bármiféle értelme a létezésünknek. Ezen kérdéseken tovább ugorván a legtöbben már azt feszegetik, hogy egyáltalán ténylegesen létezünk-e, vagy valamilyen illúzió részei vagyunk, mint ahogy azt már többi film is bemutatta. A kutatások szerint az emberek tulajdonképpen nem képesek a teljes valóság érzékelésére, mivel az agyunk csak és kizárólag azt tudja meglátni, ami lényegtelen. A világot szemeinken keresztül látjuk olyannak, amilyennek, ámbátor egyes feltételezések szerint egyáltalán nem úgy néznek ki a dolgok valós formájukban, mint ahogy azokat mi tapasztaljuk. A szemeink csupán átalakítják az adott elektromágneses jeleket képekké, de ezt csak mi látjuk így. Az állatok is teljesen eltérően érzékelik a világot, mint mi magunk. Néhányuk például infravörösen is képes figyelni, a színeket tehát nem úgy ismerik, mint az emberek. Néhány esetben, akiket megműtenek a látószervüknél szintén ilyen módon fogják látni a világot, lévén hogy sérül a bennük található infravörös szűrő.

Ez azonban csupán felszínes felfogása a valóságnak. Egyesek egészen odáig mentek el, hogy nem is létezünk fizikailag, csupán egy jól beprogramozott rendszer részei vagyunk, mint például egy videojátékban. Egyes emberek szerint a "minden megvan írva" kijelentés valóban a sorsunkat tartalmazza, de csupán azért, mert egy előre megírt programban nekünk ezt az utat szánták. Valóban hátborzongató ebből a szemszögből megvizsgálni ezen idézetet, hiszen van létjogosultsága a felvetésnek. Mindenki ragaszkodó módon próbálja állítani, hogy mi irányítjuk z életünket, de néha annyira elveszítjük a kontrollt, hogy az bizony még véletlenül sem úgy alakul, ahogy azt mi szeretnénk. Kétségkívül vannak olyan döntéseink, melyekkel akár fenekestül felforgathatnánk addigi életünket, de erre is az a magyarázat, hogy a választott opciókat már előre megírták nekünk. Ebből kifolyólag valóban kérdéses, hogy ténylegesen mi irányítjuk-e az életünket, vagy valami elképesztő mértékű rendszer részei vagyunk csupán.