Az ateisták mindig azt kérdezik, ha isten létezik, akkor miért hagyja ezt a sok szenvedést és katasztrófát a világban. Miért halnak meg ártatlanul emberek és miért vannak háborúk, miért születnek gyermekek betegen?A kérdést a tudatlanság teszi fel bennük. Kicsoda Isten? Létezik egyáltalán? Hogyan bizonyítható a léte?

Ezek kényes kérdések, ugye? Sok-sok tudós vitatkozott már e témában és valahogy soha nem tudtak dűlőre jutni, soha nem került ki egyetlen biztos, tényszerű kijelentés sem, minden vita csak fikciókba és találgatásokba fulladt.Az átlag hiedelem szerint isten egy ember az égben, aki a Földet és az embereket teremtette a „mi hasonlatosságunkra”. Talán ez a legelterjedtebb ideológia a világon, csupán az egyes vallások más-más néven nevezik eme személyt. Honnét ez az elképzelés?

Már a korai ősembernek volt hite, a paleolit korból maradtak fenn erre utaló jelek először és ez a hitvilág, az emberi agytérfogat és az intelligencia növekedésével arányosan, az egyes korokon keresztül folyamatosan változott. A vallások az óegyiptomi kultúrában erősödtek meg, eleinte a több istenhit, majd ezt Ekhnaton fáraó korában az egyistenhit váltotta fel. Később a biblia megjelenése után alakult ki az a felfogás, miszerint isten egy emberi lény a felhők felett, aki jóságos és igazságos. Ezért nem értik sokan, hogyan engedheti meg a szenvedést a Földön. A különféle vallások pedig az egyes nemzetek és kultúrák, területi és helyrajzi különbözőségei alapján más-más hiedelemrendszereire épülve születtek meg. A tudást egyenesen bűnnek nyilvánították és sokszor halállal büntették. Boszorkányüldözések, sátáni rítusok miatt rengeteg embert gyilkoltak meg a vallás és isten nevében.

De ki hallott már olyat, hogy a tudás bűn? Senkinek nem fordult meg a fejében, hogy miért tartja ezt a vallás? Hogy miért nem szabad tudni és kutatni az igazságot erről a témáról?

Emberek milliói élnek úgy, hogy a mai napig nem tisztázott ez a kérdés. Nem tudják, miért élnek, miért dolgoznak, miért születnek meg, sőt azt gondolják, ez az egy életük van itt a Föld nevű bolygón. Belenyugszanak egy olyan magyarázatba, amit mások rágnak a szájukba ugyanúgy bizonyítékok nélkül, mint ahogy az ellen magyarázat is bizonyítékok nélkül marad.

Miféle bizonyítékra lenne szükség, hogy bárki elhiggye, isten nem olyan minőségben van jelen az emberi létben, mint ahogy azt eredendően hiszik az emberek? Hogyan lehetne bebizonyítani isten létét, ha eleve a kérdés is rosszul van feltéve, s ha fogalomzavarban szenved a kérdező?Mit szeretne bizonyítani és mivel? Isten létét szeretné bizonyítani valami materiális bizonyítékkal?

Nézzük, mit lehet materiálisan bebizonyítani. Ha kapok egy pofont, az elég materiális. Mert ugye van egy arcom, amivel felfoghatom az ütést, vagyis a két energia, az arcom és a kéz, ami a pofont adja, fizikai megnyilvánulásukban kompatibilisek egymással, hiszen mindkettő anyagi létezéssel bír. Viszont hogyan lehet bebizonyítani a gondolatot, a gondolkodást? Valaki be tudná bizonyítani, hogy éppen egy fagyira gondolt ebben a pillanatban? Kötve hiszem, hogy ez bizonyítható, de ezt mégis elhisszük bizonyítás nélkül is. Miért? Mert így irányítanak bennünket. Azt hisszük el, amit mondanak. Ha néha esetleg kapunk valami hamis bizonyítékot, ennek nagyon tudunk örülni és képesek vagyunk érte lerombolni még az igazságot is, csak mert az nem "bizonyítható". Mi van akkor, ha azok a boszorkányok, akik anno a középkorban meg lettek égetve, rájöttek valamire, ami közel állt az igazsághoz? Mi volt az oka, hogy meg kellett őket égetni? Azzal vádolták őket, hogy a Sátánnal cimborálnak és sötét dolgokba ártják magukat, isten ellen vétenek. Azok a boszorkányok a mágia útján jutottak hozzá olyan információkhoz, amik veszélyesek voltak az egyháznak, hiszen tökéletesen átlátták annak hamis és önös érdekeit.

A történelem későbbi korszakai során úgyszintén el kellett tűnniük azoknak, akik a tudás birtokában voltak, mivel valamilyen „sátáni” bélyeggel ellátott rituálé jóvoltából felismerték a valóságot. Azt, hogy a létezik egy módszer, amivel felfedhetjük az összes titkot a világról, s amelyen keresztül találkozhatunk Istennel, aki valójában nem is anyagában és külső felépítésében, hanem mentális energetikai tulajdonságaiban hasonlít az emberhez, ezért nem bizonyítható a léte materiális tényekkel.Ők felismerték, hogy minden titok megtudható, amit ismernünk kellene már gyermekként, és aminek egyértelműnek és világosnak kellene lennie minden intelligenciával rendelkező élőlény számára. Azért valljuk meg, ennek a tudásnak birtokában lenni nem kis veszélyekkel jár, ha az ellenfél egy vallásnak nevezett önös szervezet, aki már megszerezte a tudás nagy részét, de elferdítve azt, egy saját hatalmú rendszert hozott létre, melynek ereje az emberi tudatlanságban leledzik. S ez a tudatlanság egy biztos alapot adott az egyháznak 2000 évig.

Hogy hogyan csinálták?

Tegyük fel, hogy egy paraszt ember találkozik az úton két másik emberrel. Az egyiknek van 10 kecskéje, a másiknak egy sem. Mindkettő azt hazudja, hogy neki 100 kecskéje van otthon. Melyiknek fog hinni a paraszt?

Így működik az emberi elme. Kell neki némi bizonyíték, s máris elhisz bármit. Ezen a módon hitették el velünk azt is, hogy isten egy ember a mennyben és ő irányítja a világot. Azt pedig, hogy miért engedi a háborúkat és a pusztulást a Földön, azért nem értettük, mert az igazságnak csak egy részét mutatták meg nekünk, a többi mind hazugság. Elferdített, hamis, érdekből kitalált valótlan állítás. A karma törvénye, az univerzum törvényei miért nem íródtak bele a bibliába? Alapvető információ, mellyel megválaszolható lenne a fentebb feltett kérdés, hogy miért engedi isten a szenvedést.

Mi lenne, ha kicsit elkezdenénk magunk is kutatni, utána járni, vagy legalább érdeklődni a teljes igazság után? Miért elégszünk meg mások „igaznak vélt” hazugságaival? Miért nem akarunk szabadok lenni?