Napjainkban egyre több ország és állam lép a modern eszmék útjára, ezzel teremtvén általánosságban véve jó létet a lakosságnak és az adott társadalmi rétegeknek. Összességében elmondható, hogy Magyarország is egy teljesen élhető környezet biztosít az emberek számára, jóllehet nagyobb vagyonra csupán egy kisebb réteg tud szert tenni. Ennek oka az adott politikai felfogásban rejlik, lévén hogy egyszerűen nem vagyunk képesek megfelelően gazdálkodni a pénzzel, a felső rétegű vezetők pedig még csak tagadni sem próbálják, hogy ahol csak tudnak, meglopnak bennünket. Hazánkban többnyire elmondható, hogy a dolgozó szféra 50%-a munkálkodik szinte éhbérért, ezen kívül pedig bő 45% dolgozik annyiért, hogy nagyjából biztosítson magának mindent. Mindössze a fennmaradó 5% vélekedhet magáról úgy, hogy már egy egész szép kis vagyonnal rendelkeznek, amellyel bármit megszerezhetnek, amit csak akarnak. Utáljuk is ezen embereket, méghozzá nem véletlenül. Azon kijelentés, hogy a pénz nem boldogít, már csupán a mesékben létezik, a szomorú valóság az, hogy anélkül tényleg elkezdhetjük temetni az álmainkat és vágyainkat.

De vajon ténylegesen olyan rossz nekünk, mint amennyire mi azt állítjuk? Nos, közelről sem. Gondoljunk csak bele azon emberek életébe, akik még az elmaradott országokban dolgoznak, rabszolga sorsban. Mert bizony ezen fogalom mindmáig létezik, sok ember csak száraz kenyeret és egy fél üvegnyi vizet kap napi 16 óra munkáért, s egy nap szünetük sincs. A másik véglet a 10 centért napi 18 órát dolgozó ruhát készítő asszonyoknál teljesedik ki, akik ezért a szánalmas fizetésért varrják számunkra az olcsó, pár száz forintos ruhákat. Nehezen tudnánk elképzelni magunkat ilyen helyzetben, ugye? Márpedig léteznek ilyen dolgok, s akkor az Afrikában éhező, minden csontjuk kilátásban lévő szegényekről még szó sem esett.

Ugyan többnyire panaszkodunk, hogy mennyire rossz is nekünk, valójában a két kezünket összetehetjük, hogy ide és nem pedig a fentebb is említett helyekre születtünk. Becsülnünk kell azt, amink van, hiszen sokaknak még a mi állítólagos "nyomorunk" sem adatott meg.