Kedves olvasóm, egy kis utazásra szeretnélek hívni, gyere velem és legyünk pár percig, Bágy Jánosok, üljél be velem, egy kerekes székbe, és kezdjük el innét nézni a világot.

Legelőször is itt vannak a lábaid, mint két rongycsomó, vannak, de ezt már megszoktad, legfeljebb másnak szúr szemet, tudod, azoknak, akik két lábon járnak, akik nem rokik. Azoknak, akik a hátad mögött összesúgnak, és általában úgy gondolják, hogy debil is vagy, mert az szerintük együtt jár a testi fogyatékossággal. Persze az átlagember, aki két lábon oda tud menni a WC-hez, hogy miután felhajtotta az ülőkét, erőteljes sugárral könnyebbüljön meg, az nem igazán tudja elképzelni milyen bepelenkázva élni. Lehet, hogy most el is mosolyodsz kedves olvasó, de ha te pácolódnál benne a saját ürülékedben, akkor már nem lenne ennyire vicces! Persze ilyenkor rázza az ember a fejét, hogy én nem, én nem lennék ilyen, én biztos máshogy csinálnám, én meg tudnám oldani!

No, akkor tekerjünk egy kicsit a srófon!

Mivel egy éves voltál, amikor elkaptad a gyermekbénulást, ezért életed nagy részét, olyan cirka 50 évet vagy ülve a tolókocsiban, vagy fekve, ágyban töltötted. Szóval „nix ugri – bugri”, csak szépen megfontolva, mindig másokra utalva! Tetszik kedves olvasóm?

…és ez még nem a vége! A gyermekbénulás következményeként, rosszul artikulálsz, írni szinte egyáltalán nem tudsz, ezért folyamatos gyámságra, gondnokságra szorulsz. Az ötven év nyomot hagyott az ízületeidben és a szerveidben is, gyógyszereket szedsz, azok áldásos és káros mellékhatásaival, mert igen, egy dolgot szeretsz, élni, és ezért megtanultál küzdeni, de nagyon, ez pedig már nem megy gyógyszerek nélkül!
Székhez, ágyhoz kötve, gyógyszereket szedve, pelenkázva, nem teszed meg azt a szívességet, hogy feladod, mert igen, te is szereted a focit, a Bayern Münchent, mert te is szívesebben keresnél munkát vagy dolgoznál, ha tehetnéd!

Nem te kérted a „bábu” szerepet, amit kiosztott neked az élet, de elfogadod és igyekszel vele együtt élni. Soha nem tetted fel a kezed és nem adtad meg magad, tanultál és dolgoztál lehetőségeid szerint, de ezek elfogytak!

…és most ülsz abban a joystikkal irányítható, elektromos, kerekes székedben (típusa Otto Bock 500-as), amit már életveszélyesnek minősítettek, amiben tönkrementek az akkumlátorok, a kereken elkopott a gumi és a háttámlája sem biztonságos, így elvesztve a szabadság maradék illúzióját is! 

Most annyit kérek tőled kedves olvasó, hogy állj fel a kerekes székből, nézzél vissza Bágy Jánosra, és olvasd el az ő segítségkérését, és ha tudsz, ha akarsz, akkor segíts! 

„Két és fél éve azonban – egy szerencsétlen gondnokváltást követően – életem irányításának maradék lehetőségeit is elveszítettem.

A gondnokom mulasztásai miatt nagy bajba kerültem.

-          Nincs érvényes közgyógy igazolványom

-          Lemaradtam a kedvezményes üdülésemet szolgáló Erzsébet kártya igényléséről

-          Az elektromos kocsim TB által támogatott formájú javíttatására (pedig már rég aktuális lett volna) nincs lehetőségem,

 pont a közgyógy igazolvány hiányában.

A javíttatás költsége ui. kb 150.000 Ft-ba kerülne, amit nem tudok vállalni, hiszen a gondnokom csak 5.000 Ft-ot bocsájt a rendelkezésemre havonta.

Mivel a gyógyszereimet és a szükséges pelenkákat az ellátó intézmény nem biztosítja számomra, ezekre költöm szinte teljes egészében ezt a csekély összeget is.

A segítségedet kérem most, hogy idén legalább egyszer kimozdulhassak az otthonból, és elmehessek nyaralni június 19-én a megszokott táboromba.

A nyaralás költségére talán meglesz a fedezet, de az elektromos kocsim használata a szükséges javíttatás nélkül már szinte életveszélyes, ezért sem a táborvezető, sem az ottani segítőm nem vállalja be a nyaraltatásomat ezzel a járművel. A javíttatásra azonban nincs anyagi keretem. A gondnokom egyáltalán nem akar közreműködni.”

Bágy János
5742 Elek, Gyulai út 15. fsz. 2. szoba

Telefon:  +36 70 226 6340

                 +36 20 779 4680.

e-mail: bagyjanos1@gmail.com

facebook: János Bágy

skype: bagy.janos1