Manapság egy olyan világot élünk, ahol a különböző háziállatok jelenléte már teljes mértékben normálisnak nevezhető. Az állatok elképesztően nagy űrt tudnak véglegesen befoltozni az életünkben, lévén hogy teljes mértékben tőlünk függenek, mintha csak a gyerekeink lennének. Ezen állítás valahol még igaznak is nevezhető, hiszen akik kölyökkoruk óta nevelnek egyes kedvenceket, azok már rájöhettek, hogy nincs túl nagy különbség egy ember gyerek és egy állat felnevelése között. Egyes kutatások szerint a kutyák például különösképpen képesek erős köteléket kialakítani az emberekkel, de ezzel túl sok újat nem is mondtunk. Ennek oka, hogy a kutyák hajlamosak az emberi szokások átvételére, ez pedig egyetlen egy másik fajról sem mondható el. Jelenlétük ugyanakkor nyugalmat sugároz, amennyiben pedig boldogságban élnek velünk együtt, akkor hihetetlen mértékű öröm hormont termelnek, a boldogsági energiájukat pedig tudományosan bizonyított tény alapján sugározzák felénk, amit mi a későbbiekben természetesen fel is szívunk.

Igen ám, csak sajnálatos módon az emberek többsége hajlamos átesni a ló túloldalára, s már nem állatként, hanem valósággal emberként kezelik az adott kedvenceiket. Ennek elképesztően rossz következményei lehetnek a jövőben, lévén hogy mi magunk észre sem vesszük, hogy barátaink igenis szenvednek. Egy kutyának mindig is szüksége lesz napi legalább 4km-nyi gyaloglásra avagy futásra, ezt pedig a gazdik az esetek többségében nem biztosítják számukra. Márpedig a mozgás életük szerves részét képezi, megvonása olyan számukra, mintha mindennap beléjük rúgnánk legalább ezer alkalommal. Ugyanez igaz az állandó semmittevésre is, lévén hogy a kutyák egy falkához tartoznak, nem pedig kimondottan hozzánk. A falkavezér szerepébe bújva óriási magabiztosságot kell sugároznunk, kutyánk jelenlétében sosem lehetünk gyengék vagy depressziósak, mert azzal csak ártunk neki. Ő a vezérétől vezetési képességet vár el, nem pedig siránkozást. Épp ezért várják el tőlünk a parancsokat is, hiszen a falkavezér mondja meg, hogy mikor és mit kell csinálni. A szeretgetést is mérsékelni kell, nem szabad egész áldott nap simogatni barátunkat. Ez gyengeség a szemükben, amitől teljes mértékben összezavarodnak, s ebből fakadnak a különféle viselkedési zavarok is.