Vannak dolgok, amik sosem változnak. Sohasem értettem, hogy miért teszünk bántó megjegyzések, vagy nézünk rosszallóan azokra, akiket nem értünk. Mert nem szokványos? Vagy, mert jókat lehet róla pletykálni. Ha véletlenül megpróbálnánk elemezni, hogy miért ez a jelenség, ami teljesen fölösleges, hiszen, ha belegondolunk, legalább annyi érv szól a fiatalkori anyaság mellett, mint ellene. Az is igaz, hogy ma már a nők inkább, az éntudomhogymitakarok elven működnek, egyszóval karrier, esetleg pasi, házasság, és utána, ha még nincs túl késő, akkor jöhet a kisbaba. Okok nincsenek, egyszerűen csak mindenki hagyja magát a megfelelő mederbe terelődni, és ha ebből véletlenül kimarad a gyermekáldás, akkor azt hajlamosak vagyunk elfogadni. De fordítva, már nem tartjuk normálisnak.

Abban az időben, amikor még én születtem, teljesen normálisnak számított, hogy a nők húszas évei elején (vagy hamarabb) férjhez mentek, és utána jöhetett a gyermekáldás.  Az is relatív mi számít ma fiatalnak. Pár hónappal ezelőtt, lehetett hallani egy hírt, hogy egy igen eseménydús osztálykirándulás után kiderült, hogy  a Banka Lukában élő lányok nem csak kulturális ismeretekkel és a szarajevói múzeum csodálatos tárlatának élményével tértek haza, hanem a 28 lányból 7, már a szíve alatt hordozta a gyermekét, amikor haza tért a szülői házba. A dolog pikantériája, hogy ezek a lányok 13-14 évesek voltak. A probléma forrása talán, abban keresendő, hogy a testi érettségünk, nincs összhangban az agyi érettségünkkel.

Kell tehát határt húzni, hogy mitől számít felnőttnek egy nő? Vagy tovább megyek, mikor képes felnőni ahhoz, hogy gyermeket vállaljon? Abban bizonyára mindenki egyet ért, hogy 13-14 éves korban egy nő még közelében sincs a felnőtt, vagy értett gondolkodásnak. De lehet, hogy nem is ez a fontos, hanem, hogy a statisztikák szerint,  évente 1000 kiskorúból, 30 lesz Magyarországon állapotos, és ennek a fele megy abortuszra. Az megint más kérdés, hogy melyik a jobbik eshetőség?

Ma, amikor egy huszonöt éves nőt is fiatalnak ítél meg a társadalom,  ahhoz hogy szüljön, hogyan is várhatnánk el, hogy egy fiatalabb lányanya esetében megértéssel fogadjon egy ilyen helyzetet,  legalább a közeli környezete.

És ha mégis fiatalon szültem? (a következő történeten érdemes elgondolkozni)

MOST VAGYOK HARMINC, REMEK FORMÁBAN VAGYOK. A KISFIAM 12 ÉVES. NEM VOLT KÖNNYŰ, MIVEL FEL KELLETT ADNOM, AZ EGÉSZ ÉLETEM MIATTA, DE MEGÉRTE. MOST EGYETEMRE JÁROK, ÉS VAN EGY REMEK SZAKMÁM, ÉS EGYEDÜL NEVELEM A KISFIAMAT, AKI MÁR NEM KISFIÚ. RENGETEGET BESZÉLGETÜNK.

TUDOM, HOGY NEM EZ A STANDART, VAGY A MEGSZOKOTT, VAGY MÁSOK, AKIK HASONLÓ CIPŐBEN JÁRNAK, AZOK INKÁBB AZ ELLENPÉLDÁT ERŐSÍTIK, DE ÚGY GONDOLTAM, MUSZÁJ LEÍRNOM, MERT EGYRE INKÁBB AZT LÁTOM, HOGY A NŐGYÓGYÁSZNÁL, MÁR A HOZZÁM KÉPEST IS IDŐSEBB KOROSZTÁLY JÁR TERHESGONDOZÁSRA...

NINCS AZ AZ ÉRZÉSEM, HOGY ELRONTOTTAM, ÉS NINCS BENNEM SEMMIFÉLE NEGATÍV ÉRZET, AMIT A TÁRSADALOM SULYKOL A HOZZÁM HASONLÓ FIATALON A GYERMEKÉT VILÁGRA HOZÓ ANYÁKRA. SŐT EGYENESEN SZÉGYELLNEM KELLETT, HOGY AKKOR „BEVÁLLALTAM” AZ ANYASÁGOT.

SZINTE TELJESEN OLYAN VAGYOK, MINT 10 ÉVVEL EZELŐTT, PERSZE EZ MINDENKINÉL MÁS, DE MEGGYŐZŐDÉSEM, HOGY TÖBBNYIRE, KÉT DOLGON MÚLIK, EGY A GENETIKA, ÉS AZ IS NAGYON FONTOS, HOGY EGY BIZONYOS KOR FELETT MÁR NEM ÚGY MŰKÖDIK A NŐI SZERVEZET, MINT HAJDANÁN. GONDOLOK ITT AZ ÉLETKORI KOCKÁZATOKRA, VAGY ATÜRELEMRE, DE NEM IS EZ A FONTOS.

BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY FELELŐS A TÁRSADALOM, AZÉRT MERT A NŐK NEM ÉRZIK ELÉG ÉRETTNEK MAGUKAT AZ ANYASÁGHOZ, HISZEN EZT A PÉLDÁT MUTATJUK/LÁTJÁK. ÉS ABBAN IS, HOGY TERMÉSZETESEN, FELELŐS A MAI (GAZDASÁGI)HELYZET AZÉRT, HOGY A NŐK CSAK NEGYVEN KÖRÜL MERTNEK SZÜLNI.

RENGETEG ISMERŐSÖM VAN, OLYAN NŐK, AKIK VAGY LEMARADTAK A GYERMEKVÁLLALÁSRÓL, MERT KARRIERT ÉPÍTETTEK, VAGY VALAHOGY NEM TALÁLTÁK MEG A PÁRJUKAT, ÉS NEM AKARTAK KOMPROMISSZUMOT KÖTNI.

NEM HISZEM, HOGY BÁRMIKOR BEVALLANÁK, DE NEM TELJESEN BOLDOGOK. HISZEN EGY NŐ ÚGY VAN KÓDOLVA, TUDJÁTOK, VAN EZ A BUTA ANYAI ÖSZTÖN, HOGY GYEREKET AKARNAK.

ÉN NEM AKARTAM, DE ÉLETEM EGYIK LEGJOBB DÖNTÉSE VOLT, HOGY MEGTARTOTTAM A KISFIAMAT.

PERSZE SOK MINDEN MÁSON IS MÚLIK, ÉS NEM LENNE TELJESEN ŐSZINTE A TÖRTÉNET, HA NEM MONDANÁM EL, AMIT MINDENKI TUD, HOGY NAGYON FONTOS A STABIL HÁTTÉR. DE AZ BIZTOS, HOGY ÖRÖK IGAZSÁG, HA EGÉSZ ÉLETÜNKBEN A LOTTÓ ÖTÖSRE VÁRUNK, MERT UGYE CSAK NAGYON KEVESEK KIVÁLTSÁGA, A JÓLÉTBEN ÉLNI, AKKOR ÚGY MÚLIK EL AZ ÉLETÜNK, HOGY MIRE ÉSZBE KAPUNK, MÁR KÉSŐ LESZ.

HA NEM ÍGY ALAKULT VOLNA AZ ÉLETEM, AKKOR SEM CSINÁLNÁM MÁSKÉPP. MA MÁR MINDENKI A STABIL HÁTTÉRRE, ÉS A KAPCSOLATRA VÁGYIK, AMI PERSZE TELJESEN NORMÁLIS ÉS MIUTÁN VÉGRE ÖSSZEÁLLT MIDEN, ESETLEG MÉG BEVÁLLALNAK, EGY VAGY KÉT GYERMEKET. ADDIGRA MÁR RÉGES RÉG ELILLAN A SZERELEM, (NEM MINDEN ESETBEN) ÉS NEM MARAD MÁS, CSAK A MINDENNAPI HAJTÁS, ÉS EGY JÓ BARÁT, AKIVEL MINDENT LE LEHET EGYEZTETNI, ÉS MEGBESZÉLNI.

ÉN NEM ÍGY CSINÁLTAM, HOZZÁ TESZEM NEM ÖNSZÁNTAMBÓL, HANEM MERT ÍGY DÖNTÖTT A SORS. A SZÍVEM VÁLASZTOTTJA, AKITŐL A GYERMEKEM IS SZÜLETETT, INKÁBB VÁLASZTOTTA AZ ÉLVEZETET, (KÁBÍTÓSZER FORMÁJÁBAN) MINT ENGEM ÉS A KISFIAMAT.

ÉS MOST SZINTE TELJES AZ ÉLETEM, PERSZE AZ EGY MÁSIK KÉRDÉS, HOGY EGY EGYEDÜLÁLLÓ ANYA, EGY GYERMEKKEL HOGYAN TALÁLJA MEG ÚJRA ÉLETE PÁRJÁT, HA VAN ILYEN???

FOTÓ: NÉPSZAVA.COM