Az embereknek általában igényük van arra, hogy önmagukat és a környezetüket megismerjék. Ennek egyik módja a testbeszéd olvasásának ismerete lehet. Mind magunkra mind a másik emberre nézve. Sokat megtudhatunk magunkról és a másik emberrel való kapcsolatunkról, ha figyeljük saját magunk és mások jelzéseit.

A megfigyeléseket több részre lehet bontani, attól függően, hogy a test melyik részét vizsgáljuk. Először a testtartás tudatos megfigyeléséhez olvashatsz néhány szempontot.

A testtartás

Az első dolog, amit az embereken, akikkel találkozunk észrevehetünk a testtartásuk. Ekkor az egyik legbeszédesebb és talán a legkönnyebben megfigyelhető dolog a test súlyelosztása. Ha valaki velünk szemben áll, figyeljük meg hogy a súlypontja a medence előtt vagy mögött van-e, esetleg a medencével egy vonalban. A testtartás, tulajdonképpen utal arra, amit a népnyelven szoktunk mondani: minél egyenesebben áll valaki annál őszintébb ember, nincsen benne bizonytalanság. Amikor fölényesen állunk, kissé hátra vagyunk hajolva, amikor bizonytalanok vagyunk akkor egy kicsit előre dölünk. Vigyázni kell azonban arra, hogy magas embereknél lehet egy előregörbülés, az alacsony embereknél pedig kis hátrahajlás, amely alapvetően a magasságból adódik, és leginkább kényelmi szempontok miatt alakul ki.

Többek között emiatt, a testtartást, mint minden más visszajelzést, több tényezővel együtt kell tekinteni, hogy biztosabb képet kapjunk a másikról. A testtartás esetében például fontos a nyak és a mellkas megfigyelése. A természetben is megfigyelhető az a jelenség, hogy az állatok a nyaki ütőerüket védik leginkább. Ez az embernél is ösztönösen működik. Így ha bizonytalanok vagyunk vagy veszélyt érzünk, nem csak előre billen a test súlypontja, de a mellkasunk is előrefelé mozdul, a vállunk kicsit felemelkedik. A védekezés másik módja, amikor a kezünket magunk előtt tartjuk, vagy mint egy pajzs, a kezünkben lévő tárgyat a mellkasunkhoz emelünk.

A nyak és a mellkas megfigyelése mellett, a tekintetet is értékeljük. Fölényes tekintet esetén a tekintet lefelé, míg alázatos viselkedésmódnál felfelé irányul.

Két jellemző vonás van még, ami a test egészével kapcsolatos. Ha van rá lehetőség, támaszkodunk valamihez, ami jelentheti, hogy „támaszra van szükségünk.” A másik jellegzetesség, a mocorgás. Idegességet, nyugtalanságot fejezhetünk ki ezzel.

A következő részben az üléshelyzetekről lesz szó, és egy érdekes kísérletről.