A Hobbit nézése közben gondolkodtam el, hogy mikor az a sárkány ráült arra az aranyra, mely miatt egy egész nép a király vagyonbolondulása végett szinte tébolyultként félt és bezárta magát, féltve mindent amije van, akkor jön egy megmentő, aki valójában hatalmas veszteséget és bajt hozott rájuk, hisz világnak futva se hazájuk, se otthonuk, csak múltjuk volt már. De nem tanultak a sárkányleckéből és onnantól csak és kizárólag a vagyon, hatalom visszaszerzése a cél, annak álcája mögé bújtatva, hogy hazát adjon a népnek a király.

És melyikőnknek nincs sárkánya? Mindenkinek van. Van akinek szerény, tán még házisárkányként simogatható is. De van akinek több feje van, tüzet okád és állandó kínként éli meg az életét tőle.

Mert milyen is ez a sárkány? Egy olyan életnehézség, ami miatt igaz emberek lehetünk. Ott ül a lelkünk mély páncéljában a sok aranyunkon és vagy meghasonlunk tőle és tébolyultak leszünk, vagy megszelidit minket és míg ringatjuk, őrzi az igaz értékeinket, amit mi szép folyamatosan kibontakoztathatunk.

Lehetünk olyanok akik empatikusak, mert észreveszik és segítik az elesettebbet. Segít felismerni a rosszindulatot, hogy ne indulatból cselekedjünk, hanem megfontoltak legyünk. Mert ugye ha felébresztenek akkor végtelen haragra gerjedve akár egy világot is fel lehet égetni. A kapzsiságot és nagyravágyást mellőzi. Addig van nyugalom, míg meg nem betegít a hatalom, a felhalmozott érték féltése. Igazából agybeteggé, majd lelki beteggé és a végén valóban beteggé teszi azt a gyenge embert akik vagyunk. Elégedetlenül tart, hogy törekvők legyünk. Észreveteti a szépet. Becsülteti az apró értéket is.

Van akinek a sárkányának minimum 7 feje van, a többi kártékonyságáról nem is beszélve. Az, hogy tüzet okád, egy apró kísérőjelenség csupán. Mert a mindennapos panaszkodása és hogy az életének egyetlen történését sem tudja valóban örömként megélni, mert rögtön azt nézi hogy miért nem nagyobb, miért nem több, miért nem magasabb... tehát semmi nem jó, még a jó sem. Ez a sárkány élve temet, mert ez az élet üres. A legnagyobb és legmegdolgozottabb öröm is, mely nagy dolog, nem tart tovább három napnál. Lehet az egy ház, egy autó, de akár egy gyermek megszületése. Mert még abban is azt látja, mit veszít, miről kell lemondania, mi az a gond, ami ezzel jár. Hát hogy lehet így élni? Micsoda sárkányok ezek? Hát nem segítők, csupán egy olyan nép harca mint a filmbeli törpöké, akik egy végtelen vagyon és az azzal járó hatalom miatti őrületet hajszolva szenvedik végig az életüket.

De mindenképpen addig jó nekünk, míg a sárkány alszik. Akár egy életen át is.