"Az embernek lehet több felesége, több gyereke, több barátja is: de anyja csak egyetlenegy lehet, azt az egyet hát gyöngéden kell szeretnie, ameddig csak lehet." (Arthur Conan Doyle)

 Anyák napja. Ez talán az egyik legőszintébb és legszebb ünnepünk, hiszen ilyenkor az édesanyákat köszöntjük, megköszönve mindazt a szeretet, törődést, amit az életünk során kaphatunk, kaptunk tőlük. Ilyenkor nemcsak azokra az anyukákra, nagymamákra kell gondolnunk, akik még velünk vannak, hanem azokra is akik már nincsenek köztünk, hiszen emléke mindig a szívünkben él.

Anyák napja története

Először az ókori Görögországban ünnepelték az anyákat minden tavasszal. Nagy hódolattal adóztak Rhea, az istenek anyja előtt. A XVII.századi Angliában az ún. Anya-vasárnapon köszöntötték az édesanyákat. Az Amerikai Egyesült Államokban 1872-ben egy Julia Ward Howe nevű nő javasolta az anyák ünneplését. Hivatalosan egy philadelphiai hölgynek tulajdonítják, egy bizonyos Anna Jarvisnak. Amerikában 1914 óta ünneplik az anyák napját május második vasárnapján.

 Anna Jarvisnak köszönhetően ma már mindenhol ünneplik az anyák napját. A legtöbb országban májusban van ez az ünnep, de vannak olyan helyek, ahol szeptemberben vagy októberben tartják. Dániában, Franciaországban, Törökországban ugyanakkor van az anyák napja, mint az Egyesült Államokban. Nálunk május első vasárnapján van. Hazánkban 1925-ben tartották az első Anyák napját a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt jóvoltából. 1928-tól - egy miniszteri rendeletnek köszönhetően - lett az iskolai ünnepségek egyike. 

  De bármikor is legyen ez az ünnep, azt azért ne felejtsük el, hogy nemcsak ezen az egy napon kell kedveskedni édesanyánknak. Hiszen ő az, aki velünk volt, mikor betegek voltunk, ő segített át az első szerelmi csalódáson. Ő az, aki jó tanácsokkal lát el, mikor kilépünk a nagybetűs életbe, és még akkor is velünk van, ha már a saját életünket éljük a párunkkal, családunkkal. Igazából ő mindig részt vesz az életünkben még ha nem is mindig vesszük észre. Az édesanyák igazi szuperhősök.