11 év telt el azóta, hogy az Arsenal utoljára bajnoki címet nyert. Az akkori csapat legendává vált, hiszen veretlenül nyerte meg a világ legerősebb bajnokságát, csupa olyan játékossal a keretben, akik korszakos egyéniségei voltak az angol bajnokságnak. Az elmúlt évtizedben csak álmodozhattak az Ágyúsok drukkerei, hogy ismét a csúcsra jusson szeretett csapatuk, de vajon mi lehet az oka a bajnoki sikertelenségnek? 5 pontban próbáltuk meg összeszedni a lehetséges magyarázatokat.

Hullámzó teljesítmény

Ahhoz, hogy esélyed legyen a bajnoki címre a világ legerősebb pontvadászatában nem fér bele két hónapnyi rövidzárlat. Az utóbbi években többször is előfordult, hogy az Arsenel egy bizonyos pontig remekül tartotta magát, majd a szezon legfontosabb időszakára váratlanul összeesett és a kiscsapatok elleni érthetetlen pontvesztések után már esélyük sem maradt a bajnoki címre. Hogy mi lehet ennek az oka? Az Arsenalnak bivaly erős a kezdőcsapata, de többször is elfáradtak a szezon második felére, ami visszavezethető arra, hogy a nagy négyes közül talán övéké a leggyengébb második sor (különösen a védelemben és csatárposzton).

Érdekes, hogy az idei szezonban pont fordítva történt, mint a korábbi években, hiszen ezúttal az idény második fele sikerült jobban. Az viszont biztos, immáron egy évtizede, ilyen-olyan okból kifolyólag, de az Arsenal képtelen egy teljes szezonon át magas szinten teljesíteni.

Sérülések

Százezerszer átrágott téma, de mégis megkerülhetetlen és az előbb említett hullámzó teljesítmény is visszavezethető erre. A tavalyi átigazolási időszak egyik legfontosabb üzlete nem egy játékos megszerzése volt, hanem a Shad Forsythe erőnléti edző szerződtetése volt, aki korábban a német válogatottnál dolgozott.

A mögöttünk hagyott idényben is akadtak problémák, még ha nem is olyan drasztikus mennyiségű sérüléssel kellett szembenéznie Wengernek, mint a korábbi években. Azt, hogy a francia trénernek mekkora a szerepe van ebben nem tudni, de az is tény, hogy az londoni csapatban eleve sok olyan játékos játszik, aki szimplán csak sérülékeny, lásd Rosicky, Whilshere, Diaby, Walcott történetét.

Totális csőd a rangadókon

Mindenki emlékszik a tavalyi szezonra, amikor az Arsenal partiban volt a Liverpoolal, a Chelseaval és a Manchester City az idény első felében. Majd hatot kaptak Mourinho és Pellegrini csapatától, ötöt a Liverpooltól és még a gyengélkedő Manchester United ellen is csak egy pontot kapartak össze két meccsen, a Dortmund a Napoli és Bayern elleni vereségekről már nem is beszélve.

Az idei szezon sem különbözött ebben a tekintetben a korábbiaktól: bár a City elleni idegenbeli győzelem remekül mutat, de mind az MU, mind a Chelsea ellen csupán 1-1 pontra futotta, amely édeskevés a bajnoki címhez.

Győztes mentalitás hiánya

Az Arsenalban nagyon kevés az igazi bajnok. Bár a német kontingens világbajnoknak mondhatja magát és többen is szereztek már máshol bajnoki címet (lásd Giroud, Alexis, Rosicky), összességben elmondható, hogy Wenger fiai fejben nem elég rátermettek, ahhoz hogy elhódítsák a bajnoki címet.

Hiányzik a csapatból egy olyan vezéregyéniség, mint korábban Vieira, vagy Tony Adams. A jelenlegi keretben nincs hozzájuk fogható fanatikus fenevad, olyan, aki mind mentalitásban, mind képességekben felnőhetne az elődökhöz. Flamini hozzáállásban, akaratban megközelíti őket, de tudásban nem szabad őket egy lapon említeni. De akkor mégis ki lehet a következő vezér? Alexis Sanchez fanatizmusa, szorgalma alapján képes lehet arra, hogy vezesse az Arsenalt, de kérdés, hogy meg van-e ahhoz az intelligenciája, hogy falkavezér lehessen?

Wenger türelme

A francia mester túlságosan is ragaszkodik olyan játékosokhoz, akikben bár megvan a potenciál, évek óta nem tudnak szintet lépni. Sok esetben kamatozott ez a bizonyos türelem, lásd az idei szezon pozitív meglepetését, Coquelint, vagy Giroud-t, aki évről évre jobban játszik.

De a másik oldalon ott van Whilshere, Walcott, Oxlade illetve Diaby is. Mindannyian rendkívül tehetségesek és Wenger joggal fél attól, hogy Whilshere vagy Walcott egy másik csapatban kiteljesedne, ám évek óta megragadtak a fejlődésben. Persze Diaby esete más, az ő sztorija különösen szomorú, illetve Oxlade még rendkívül fiatal, de érzésem szerint Wenger lojalitásának van egy árnyoldala is.

Összegzés

A FA-kupa duplázás remekül mutat, hatalmas siker, de a London piros fele többre vágyik. 2004-es csapatot még évtizedekig áhítattal fogják emlegetni a hűséges szurkolók, de már nagyon türelmetlenek. Érhető okokból.

Nem értek egyet azokkal, akik Wenger távozását követelik, még ha könnyen lehet, hogy egy új impulzus segítené a bajnoki címhez az Arsenalt (Klopp?).

Ha az Arsenal bővítené a keretét, illetve relatíve egészséges tudna maradni, a következő szezonban reális esélye lehet arra, hogy megszorongassa a bajnokot.

Kár, hogy ezt már 10 éve, minden szezon után elmondhatjuk.