Egyre inkább a küzdősportok körébe is beillő meccseket vívnak hazai és vendégcsapataink is az elmúlt években. Sokat változott a játékosoknak a szellemisége, felkészültsége és a játék tisztaságához való szabályok betartása, azok betartatása. A hétköznapi értelemben modern futballnak nevezett sportág alapszabályait 1870-ben fektette le a Sheffield Association. Ezek többszöri átformálásán, újratárgyalása során bevezetett módosítások szerint (amelyek ma is alkalmazandóak) egy 1938-as szabálymódosítással alkotta meg a Football International Association Board (FIFA) a világ egyik legelterjedtebb, legkedveltebb sportjátékának feltételeit, szabályait, kereteit. Megoszlanak a vélemények a testület működése, intézkedésinek kapcsán, sokan konzervatívnak tartják, de egyetértenek abban, hogy a foci érdekeit, jogait határozottan, hatásosan és elhivatottan képviseli.

Az 1890-es években kezdték el szabályozni a játékvezetés szempontjait, követelményeit. A mérkőzésvezető a mérkőzésen irányítja a játékot a kezdőrúgástól a lefújásig. Felügyelnie kell a szabályok betartását, ha kell, a játék folyamatossága érdekében alkalmazza a jogszerű intézkedéseket, szankciókat (sárgalap, kiállítás, lefújás…). Amennyiben szükséges, le kellene fújnia a játékot komolyabb sérülés esetén, illetve akkor, ha a játékosokra, nézőkre illetve saját biztonságára fenyegető tényező áll fent. Véget kellene vetni a meccsnek, ha az egyes játékosok, vagy a közönség egy tagja/csoportja botrányos magatartást tanúsít, a játékot bármilyen módon befolyásolják, megzavarják, ellehetetlenítik. Nem egyszer volt a futballtörténelemben olyan példa, hogy a játékos testi épségének megóvása érdekében, illetve rosszulléte (rosszabb esetben halála végett) vagy a rossz idő miatt 10 perccel a végső sípszó előtt kellett lefújni kupadöntőt, tétmérkőzést, mert az eső/hó valósággal megnehezítette a mecset a stadionban, illetve játékos rosszulléte miatt.

Mindannak ellenére, hogy a bírónak figyelmeztetnie kell előírásokra  az inkorrekt, sérülést szimuláló, reklamáló játékosokat, ha a játék eredményességét megakadályozó durvaságot elkövetnek milyen büntetést, szankciókat lehet velük szemben alkalmazni, mégis megtörténnek azon szomorú esetek, amelyek valamelyik játékos vagy maga a sípot fújó ítész sérelmére követődik el. Ezen események végkimenetele sajnos nem mindig happy end. Ez igazolódott be nemrégiben egy hazai barátságosnak mondható, ámbár eseménydús meccsen, amelyen egy magából kikelő játékos megütötte a mérkőzést levezető bírót. A nézők körében annak ellenére, hogy a válogatott klasszisunk története nem az első volt a hazai és nemzetközi viszonylatban, a csapat berkein belül, a szponzorok körében és még a közmédiában is óriási vihart kavaró, heves vitákat kiváltó megnyilvánulás volt ez. Az incidens oka néhány helytelen, talán igazságtalannak tűnő bírói ítélet, melynek hatására futballistánk megelégelésének és nem tetszésének kinyilvánítására nem a legmegfelelőbb és elegánsabb megoldást választotta. Tettének súlyos következményeire nem gondolva, indulatai elszabadulásával 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott a játékvezetőnek. A labdarúgás szabályai szerint ezen viselkedés és tett nem megengedett, súlyos büntetéssel, akár eltiltással is lehet szankcionálni az esetet. Ebben az esetben sem történt másképp, a játékos ellen vizsgálatot indítottak, továbbá garázdaság vétségének, megalapozott gyanúja miatt indított eljárást a rendőrség. A vizsgálat során meghallgatták az érintetteket pro és kontra. Az ítélet lehet elhamarkodottabb volt, mint maga a lefolytatott eljárás, mindenképp vegyes érzelmeket váltott ki a végső döntés, amit az eljáró szerv adott ki közleményében.

Fel kellene merülnie a mérkőzés házigazdájának felelőssége is ilyen esetekben, hiszen azaz előírás, hogy nekik kell gondoskodniuk a játékvezetők elhelyezéséről, biztonságáról, nekik kellene biztosítani a bírók testi épségét is, amennyiben a közönség vagy egyes játékosok haragja ellenük fordul. Hiába tettek a játék eldurvulását megakadályozó szabálymódosító javaslatokat is az elmúlt években a FIFA és más szervezetek is, ezekről heves viták folynak. A probléma az egész történettel ott van, hogy evvel még nincsenek megvédve az érintettek. Megosztó intézkedés, szabály az, mely szerint a játékvezetőt és a partjelzőket, valamint a tartalék játékvezetőt nem terheli felelősség a játékosok, vagy a nézők sérüléséért a mérkőzés időtartama alatt. Ezzel próbálják levenni a bírókról azt a terhet, amelyet az indulatok elszabadulása a pályán, vagy a tribünön jelenthet. Más kérdés, hogy egy indiszponált, vagy gyengekezű játékvezető közvetve oka lehet sérülésnek, vagy balesetnek, ha például hagyja a durváskodást, vagy nézőtéri botrány esetén nem fújja meg a sípot és vet véget a találkozónak.

Felmerül sokakban a kérdés, mire jók a szabályok, ha sem betartani, sem betartatni nem bírják, ha ugyanúgy nem tudhatják magukat biztonságban sem a bírák, sem a többi játékos, akiktől távol esik az ilyesféle megbotránkoztató megnyilvánulás. Jogosnak tűnik az a célzott javaslattétel a döntéshozók felé, miszerint az ilyen esetek megelőzése érdekében újra kéne gondolni a biztonságot érintő, a játék tisztaságát és zavartalanságát biztosító intézkedéseket, szabályokat, illetve az azokra vonatkozó reagálási, szankcionálási lehetőségeket.