A hétvégén a Sampdoria legyőzésével zsinórban negyedszer is Itália bajnoka a Juventus. Nem volt sok idő azonban az ünneplésre, itt az újabb feladat. Talán az egész bajnokság nem volt olyan nehéz a zebráknak, mint várhatóan a madridi visszavágó lesz.

Bizonytalan Casillas, belassult Real-védelem, magabiztos Juventus volt látható a mérkőzés első perceiben. Ilyenkor szokott jönni egy „de”… Most viszont szó sincs róla. Sőt, alig tízpercnyi hajtás után meg is született a hazaiak vezető gólja. Morata udvariasan visszafogott gólöröme után minden addigi Ancelotti-féle taktikai elképzelés meghiúsult, aktualitását vesztette. Ne csak Chicharito padoztatásában lássuk a problémák gyökerét, Sergio Ramos új szerepköre is jócskán megbénította a királyi védelmet. Más kérdés, hogy Carlo mester nem jókedvében húzott ekkorát, mindenesetre kicsit jobban is bízhatna a kispadon hemzsegő középpályásaiban. Rejtély az is továbbá, hogy mivel lehet még mindig jobb egy túlértékelt, vádlisérüléséből nem teljesen felépülő Gareth Bale egy olyan játékosnál, aki az utóbbi hetekben valóságosan szárnyal. Ismét Chicharitoról van szó!

Hihettük volna azt is, hogy a gól miatt visszavesz a tempóból a hazai csapat, ennek ellenére a Madrid feltámadása sem tudta lelohasztani Pirloék játékkedvét. Egyáltalán nem álltak vissza, talán már egy kicsit a jövő heti visszavágótól is tartva próbáltak minél nagyobb előnyt „kiautózni” maguknak.

A gól valóságosan lógott a levegőben… És ha már a gól valamilyen formában megemlítődik, akkor nem sokkal később Ronaldo neve szokott feltűnni a hírhasábokon. Most sem történik másképp: Ronaldonak James Rodriguez kitűnő emelése után rutinmunka volt a kapuba fejelni a labdát.

Ekkor a vendégek elkapták a fonalat, ráéreztek a győzelem ízére, aminek következtében az első félidő végéig Buffon kapuja előtt zajlottak az érdekesebb események. Egy gyors és kiváló körbepasszolás során épp az imént asszisztáló kolumbiai fejelhetett kapura, de csak a kapufát sikerült eltalálnia.

1–1-el fordulhattak a csapatok és tulajdonképpen a második félidő is teljesen majdnem ugyanúgy indult, mint az első. A „majdnem” és a „teljesen” között csak a gól állaga volt a különbség. Az újbóli vezetést büntetőből szerezték meg a zebrák. A büntetőt kiharcoló Tevez saját maga vállalta a végrehajtást. Magabiztosan lőtt a kapuba. Utóbb kiderült, ezzel be is állította a végeredményt.

A Juventus várhatja előnyösebb helyzetből a visszavágót, de Ancelotti csapatát sem kell félteni. Hazai pályán szinte elképzelhetetlen, hogy ne szerezzenek gólt egy ennyire létfontosságú mérkőzésen. Túl sok taktikai felállás közül nem fog válogatni a Real Madrid trénere, talán csak az a kérdés, hogy brutálisan fog támadni a Madrid, vagy kegyetlenül. Várhatóan az összes támadásra alkalmas játékosát pályára küldi majd.

A Juventus már nem olyan könnyű eset. Láthattuk már őket, milyen amikor előny birtokában játszanak. Ugyanakkor azt ők is tudják, hogy a Santiago Bernabeu-ban csak a védekezést preferálni nem túl kifizetődő, felér egy öngyilkossági kísérlettel. Amennyiben ugyanúgy támadólag lépnek fel, mint a második gól megszerzése után is tették – amikor még Llorentét is becserélték – , akkor tizenkét év után ismét döntőt játszhatnak, és ki tudja, talán végre teljesülhet Buffon álma.