Kezdhetném onnan is, hogy 1904 Egyetértés Torna Osztály. Aztán sorolhatnék végeláthatatlan listát is a játékosokból kezdetektől napjainkig, de félő, hogy kihagynék belőle valakit, az pedig most nem volna etikus.

Az ETO története 111 éve íródik és a napokban véget fog érni. Szebben kifejezve: a jövőben új alapokra kerül. Remélhetőleg saját nevelésű fiatalokkal a főszerepben.

Két évvel ezelőtt még bajnokcsapatot ünnepelhettek Győrben, mára azonban teljesen átértékelődött minden. Ismerve a közelmúltban történteket, már az NB III-ban való indulás is sikernek számít.

Az évek folyamán sokaknak identitásuk része volt, hogy kéthetente kilátogattak az ETO Parkba és megtekintették az aktuális bajnoki meccset. De a sorozatos gyenge szereplés és az érthetetlen átigazolás-politika megcsonkította a szurkolási hajlandóságot. Pedig korábban, ha ötezer szurkoló jött ki egy mérkőzésre, kevésnek számított, most meg már az ezernyolcszáznak is örülni kell. Akkor még nem tudtuk, hogy ennél is van lejjebb. Most meg kiderült, ennél már nincs. Ez viszont egyáltalán nem megnyugtató.

Arra volt már példa, hogy a szerencse és a szabálymódosítás benntartotta a csapatot, de annál kegyetlenebb nincs, amikor nem teljesítménye alapján esik ki. Utolsó hazai mérkőzésén, a Pécs ellen remek győzelemmel búcsúzott a győri csapat.

Búcsúzik tőle a szurkoló, a néző, talán még az ellenfél is. Mert teljesen mindegy ki melyik klubbal szimpatizál, mindenkinek kell, hogy legyen egy sztorija az ETO-ról. Nekem győriként pláne, hogy van! S ha már nosztalgia, inkább a gyermekkorából merít szívesen az ember. Talán mert azzal van személyes kapcsolata a leginkább, amit látott, nem pedig azzal, amit a felnőttektől hall. Megkérdőjelezhetetlen, hogy a Verebes-korszak a minden idők legjobb ETO-ja, de számomra mégis az 1997-es őszi bajnok az aranycsapat. Még akkor is, ha a szezon második felében már nem sikerült maradandót alkotniuk. Nálam – és merem remélni, sokaknál –akkor is ők a mérce. Ha Liptákot látom, tulajdonképpen Lakos Pali jut eszembe… Ha az ETO középpályája kerül szóba, rögvest a Mracskó-Csató duóra gondolok. Ha pedig elől Rudolf, Priskin, Koltai cselezget, nálam még mindig Vayer, Fehér és Szarvas rúgja a gólokat. Apropó Szarvas!

Közte voltam annak a 15 000 nézőnek (nem, nem elírás, tényleg ennyi volt), aki a Diósgyőr elleni 5-4-et élőben láthatta. Amikor a 83. percben Korsós 3-4-re szépítette az eredményt, 11 éves önmagam nem értette mért ünnepelnek annyian. Még arra is emlékszem, hogy én ülve maradtam, mondván túl kevés az idő ahhoz, hogy csoda történjen. Pedig ekkor kezdődött el minden… Két perccel később máris átértékeltem addigi filozófiámat és elsőként ugrottam fel az egyenlítő gólnál. 4-4 és még mindig van öt perc. Hát mégis létezik a csoda? A 89. perc megadta a választ. Igen, létezik! Az utolsó két győri gól szerzőjét pillanatok alatt keresztelte át „Csodaszarvas”- ra a publikum.

Hiába, ez a csapat mégsem volt annyira jó, hogy bajnokságot nyerjen, mégis büszkeséggel tölt el, hogy én általuk ismertem meg a labdarúgást. S bár semmilyen nemzetközi meccset nem játszott a csapat, mégis szerencsésnek érzem magam, mert láthattam Fehér Mikit játszani. Ott voltam a búcsúmeccsén is, mielőtt Portugáliába igazolt volna. A régi típusú eredményjelző-tábla felirata azóta is előttem van, bár okostelefonom még nem volt, hogy megörökíthessem: „Mindig visszavárunk, adios Miki!”

A 18 évvel ezelőtti csapat talán most az NB III-ban újjászülethet. Ahogy Korsós, Lakos, Stark lehetőséget kapott Reszelitől, bízzunk benne, hogy ismét lesznek győri fiatalok, akikért szoríthatunk. A harmadosztály ideális helyszín lesz arra, hogy ne lehessen fölöslegesen külföldieket vásárolni. Ha az élvonal „túl erős” volt ahhoz, hogy a fiatalok játéklehetőséget kapjanak, akkor a harmadosztályban már nem lesz több mellébeszélés. Valódi ETO-sok küzdhetnek egy valódi ETO felemelkedéséért. Győrben valami nagy dolog van készülőben.

Az ETO újjászületik.

Bízom benne, hogy utólag visszagondolva sokan fogjuk áldani ezt a tragikus helyzetet, mert épp ez a botrány volt az, ami visszavezette a csapatatot az eredeti medrébe.

A jövő Győrben épül! Várjuk vissza a csapatot az NB I-be, immár saját nevelésű játékosoktól megerősödve.

Mert a mai fiataloknak is kell egy sztori.