TOVÁBBI CIKKEIMET ITT TALÁLOD!

Új sorozatba kezdek, mely remélhetőleg az egész nyarat lefedi majd (részben), hiszen szerencsére rengeteg legendás játékosa van a Premier League lassan 23 éves múltjának, így minden szurkolótábor igényeihez alakítva minden alkalommal más-más klubokban szereplő legendákról fogok írni nektek.

Az első az Arsenal legendája, a PL-történelem egyik legkiválóbb csatára, Thierry Henry

1977. augusztus 17-én látta meg a napvilágot Les Ulis-ban a már visszavonult francia játékos, ahol öt éves korában kezdett megismerkedni a futballal. 1992-ben három ificsapaton keresztül vezetett az útja az AS Monaco csapatához, ahol már 17 éves korában bemutatkozhatott első osztályú mérkőzésen; egy bizonyos Arsène Wenger kezei alatt.

Henry és Wenger közös munkája tehát nagyon korán elkezdődött, viszont igazán csak 1999-ben, egy egészen más környezetben kezdett el beérni. Henry ez alatt az öt év alatt (kevés sikerrel) a Juventust is megjárta, Wenger kezei alatt tehát kötelező volt felemelkednie az akkor csupán 22 esztendős játékosnak Angliában, az Arsenalnál. Az érte kifizetett 11 millió font minden idők egyik legjobban meghálált összegévé vált.

Zseniális évek következtek. Nemcsak Henry számára, hanem a csapat számára is, sorra gyűjtötték a trófeákat. Szintén egészen elképesztő adat, hogy nyolc ágyús-szezonja alatt ötször jutott 20 gól fölé a bajnokságban (ebből háromszor 25 vagy annál több gólt szerezve), kismillió egyéni díjhoz vezetve a nagyszerű játékost. 2002 és 2004 között kétszer lett első a PFA-szavazáson (azaz az angol labdarúgók által a legjobbnak választották), ugyanezen a szavazáson hatszor volt a szezon álomcsapatának tagja, négyszer a bajnokság aranycipőse lett, a 2003/04-es és a 2004/05-ös szezonban pedig egész Európában nem talált legyőzőre a gólversenyben.

Egyetlenegy személyes elismerés hiányzik nagyon Henry vitrinjéből, méghozzá az Aranylabda. Kifejezetten sajnálatos, hogy a két aranycipős évének valamelyikében nem ő kapta meg, viszont ezekben az években azért volt egy Andrij Sevcsenko és egy Ronaldinho is az esélyesek között. Maradjunk annyiban, hogy Henry a legrosszabbkor volt a legjobb.

Klubszinten is majdnem mindent elért: két Premier League-siker jutott Henry-nak nyolc év alatt (az egyik ebből a 2003/04-es veretlenül megnyert trófea, melyről külön is írni fogok majd!), nyert három FA-kupát, kétszer pedig a Community Shieldet is elhódította csapatával. Angliában tehát a ligakupán kívül valóban minden trófeát megnyert, az Arsenal viszont még vele sem tudott Bajnokok Ligáját nyerni. A legközelebb ehhez 2006-ban volt, amikor döntőt játszottak az ágyúsok, de hiába vezettek emberhátrányban Sol Campbell góljával, a végén Eto'o és Belletti megfordították a mérkőzést. Érdekesség, hogy a két említett ex-barcelonai azóta megfordult a PL-ben.

Henry pedig a Barcelonában, ahol 2009-ben végül felért Európa trónjára klubszinten is. 2007-ig tartott angliai karrierje, persze fontos megemlékezni arról, hogy utána visszatért kölcsönben a 2011/12-es szezonban; egy gólt szerzett is, amit nagyon jó érzés volt látni számomra, hiszen egy igazi legenda elköszönése volt az a találat.

A válogatott színeiben szintén mindent elért: 123 alkalommal ölthette fel a címeres mezt, 51 gólja fantasztikus teljesítmény, ráadásul mindent megnyert: világbajnokságot 1998-ban (2006-ban második is lett), Európa bajnokságot 2000-ben, Konföderációs kupát 2003-ban.

A góljairól is érdemes beszélni még egy kicsit, hiszen szebbnél szebb találatokat jegyzett. Nem is szaporítanám erre külön a szót, az alábbi videó megmutatja a 10 legszebb találatát. Öröm végignézni.

Úgy éreztem, kötelező Henry-val kezdenem a listát a legendás játékosokról, számomra a valaha volt egyik legjobb a posztján, élvezet volt nézni megmozdulásait. Remélem, Nektek is tetszeni fog az írás, hiszen akkor továbbiak is várhatóak hasonlóan fantasztikus karrierekről.