TOVÁBBI CIKKEIMET ITT TALÁLOD!

Pár órával ezelőtt Thierry Henry angliai pályafutásáról írtam, most pedig a legfrissebb távozó legenda, Steven Gerrard következik hasonló jelleggel.

Steven George Gerrard 1980. május 30-án, Whistonban született, Liverpooltól nem messze. Egészen elképesztő klubhűség az övé, melyről minden divat- és pénzhajhász labdarúgó példát vehetne: 1987 óta, azaz hét éves kora óta egyetlen egy csapatot szolgált, méghozzá a vörösöket, azaz a Liverpool FC-t.

1998-ban jött el a bemutatkozás Gerrard számára, amikor is egy egészen új éra kezdődött az Anfielden. Azóta pedig aki követi az angol bajnokság alakulását, illetve azon belül is a Liverpoolt, pontosan tudja, milyen hatással volt/van a klubra az angol középpályás.

Az 1999/2000-es szezonban (tehát már bemutatkozása után egy évvel), 19 évesen a csapat kezdőjében találta magát Gérard Houllier irányítása alatt; a társa a kezdőben a poszton ekkor Jamie Redknapp volt, Gerrard pedig nagyon gyorsan felnőtt társa mellé. Végül 29 bajnokin léphetett pályára (súlyos ágyéksérüléssel is bajlódott ekkor), egy góllal zárta a szezont, az azt következő évben viszont egészen komoly tettet vitt véghez a csapattal.

A 2000/01-es szezonban a Liverpool három trófeát nyert meg: a ligakupát, az FA-kupát  és az UEFA kupát, minden idők egyik legizgalmasabb, legfordulatosabb kupadöntőjén (5-4 lett a végeredmény, Gerrard is betalált). Ezek után Gerrard az év legjobb fiatal játékosa lett, valamint a következő szezon elején bezsebelték az UEFA-szuperkupát és a Community Shieldet is. 

Ekkor lett Gerrard a klub kapitánya, elmondható, hogy ettől a ponttól lett igazán fontos játékosa csapatának, ráadásul egészen nyugodtan kijelenthető, hogy a legfontosabbika. A 2004/05-ös szezonig viszont nem voltak könnyű éveik, egy újabb ligakupát sikerült csak nyerniük, Houllier helyére pedig a spanyol Rafael Benítezt nevezték ki vezetőedzőnek, aki az azt megelőző szezonban megnyerte a spanyol bajnokságot a Valenciával. Mint tudjuk, ez a kinevezés egy óriási BL-idényt, valamint liverpooli győzelmet hozott.

Emlékeim szerint ez volt a második Bajnokok Ligája-döntő, amit követtem, elég jól emlékszem minden pillanatára. A Milan vezetett az első félidő után 3-0-ra, viszont Gerrard vezetésével visszajött az angol csapat, végül pedig tizenegyesekkel meg is szerezték a trófeát. Talán minden idők legnagyobb comeback-je volt ez.

Elképesztő viszont, hogy Angliában azóta csak egy ligakupát és egy szuperkupát nyert. 2010-ig maradt Benítez a csapatnál, viszont nagy sikereket nem tudtak elérni. Gerrard minden évben a csapat vezére volt, háromszor is 10 gól fölé jutott a bajnokságban, melyet 2009-ben egy akkor még használható (világklasszis) Fernando Torres-szel kis híján behúzott a csapat. Ez a siker még a tavalyi szezonban volt karnyújtásnyira, amikor a Cityvel csatáztak a címért, viszont Gerrard elcsúszása a Chelsea ellen végzetes volt. Nagyon nagy kár, hogy pont az ő szerencsétlen megmozdulása miatt úszott el ismét a bajnoki cím, amit soha nem sikerült begyűjtenie, hiába futott neki 17 alkalommal.

Az egyéni elismerések terén is elég jól állt Gerrard, 2005-ben harmadik lett az aranylabda-szavazáson, 2006-ban pedig az év játékosának választották Angliában. A válogatottban 114 alkalommal szerepelt, 21 gólja szintén remek teljesítménynek mondható.

A cikk első számú apropója Gerrard búcsúja a klubtó játékosként, hiszen a hétvégén utolsó Anfieldes meccsét játszotta, az utolsó fordulóban pedig búcsúzik is a kapitány. 17 fantasztikus évet töltött a klubbal, melynek mindenét odaadta, a tőle telhető legjobbat nyújtva hosszú éveken át. Rengeteget köszönhet az angol labdarúgás Gerrardnak, és őszintén remélem, hogy 10 év múlva Jordan Henderson teljesítményéről és sikereiről lehet majd hasonló írásokat készíteni.