Hol van már az a szimpatikus manchesteri kiscsapat, amelyik a Vörös Ördögök árnyékában középcsapatként próbált érvényesülni a kétezres évek elején? Tizenöt évvel ezelőtt még az jelentette a legfőbb problémát a manchesteri kékeknek, hogy sikerül-e bennmaradni a Premier League-ben, most meg már a BL-indulást is olyan természetesnek veszik, mintha elfelejtették volna, Manchesternek van egy másik fele is, amelyik a 32. forduló vasárnapján újra pirosba öltözött.

Ilyen szorosan egymás mellett már régen állt ez a két csapat, így a rangadó kifejezés most valóban helytállónak bizonyult. Nem volt nagyobb a tét, minthogy bebiztosítsák a Bajnokok Ligáját jelentő helyeket, ami a jövő évi megélhetést igencsak megkönnyítené, illetve egy újabb ész nélküli költekezésnek biztosítaná a feltételeit (értsd: csillagos ég!).

Az utóbbi időben Manchester – vörös is, kék is egyaránt – egyébként sem a spórolásról volt híres: alaposan a zsebükbe nyúltak a vezetők, az eredmények azonban mégsem jöttek maradéktalanul. Már ami a nemzetközi szintet illeti…

A 2008-tól számított két bajnoki cím a City részéről igencsak soványka bizonyítéka annak, hogy pénzből garantáltan jó csapatot lehet gyártani, ha közben meg látjuk, Európába érve teljesen leblokkolnak. Bár lehetne azzal mentegetőzni, hogy Angliában sokkal fárasztóbb a szezon, hisz rengeteg a jó csapat és a sorozatos meccsterhelés pont akkor ütközik ki, amikor a Bajnokok Ligája a kieséses szakaszába fordul. Mégis…

Pellegrini csapata immár hetedik éve az egyik leggazdagabb futballklub, de még soha sem járt a legrangosabb kupa negyeddöntőjében. Még az sem lehet mentség, hogy két legutóbbi próbálkozását a Barcelona hiúsította meg. El kell fogadni, hogy a nyolc közé jutásért nem lehet a Róma vagy a Viktoria Plzen az ellenfél. Valószínűleg a Bayern München és a Real Madrid is éppúgy végzett volna velük.

Félreértés ne essék, a Manchester United sem különb európai szinten. De őket most nincs miért megemlíteni, a 2014/15-ös szezont Európamentesen töltötték. Utoljára nagyot ők is csak négy évvel ezelőtt fogtak, akkor a Barcelona elleni döntőig meneteltek. De ott kikaptak.

Visszatérve a 32. forduló fontosságára. A fene sem tudja, hogy mennyire számít a harmadik hely, ha a negyedik is – kisebb kitérővel – pont ugyanarra az útra vezet. A városi versengés valószínűleg nem ezt a kérdést feszegette elsősorban. De még csak nem is az volt a tét, hogy hány fordulóval a vége előtt ereszthet le az a csapat, amelyik most nyer, hisz nincs már hova figyelni: számukra idén már csak a bajnokság maradt.

Talán épp ezért van az, hogy a megszokott presztízs csatából két kiégett csapat langyos, barátságos mérkőzésére lehetett számítani.

Nem így lett… A gyakori angliai esőzések miatt senki sem lepődött meg, hogy nem napsütéses időben játszották a manchesteri derbit, azt viszont már kevesebben gondolták volna, hogy ha záporról beszélünk, akkor még a gólzápor is szóba jöhet. Nos, zápor volt így is, úgy is…

A rangadót egyértelműen a hazaiak kezdhették kényelmesebb helyzetből, ugyanis az utolsó öt meccsüket mind megnyerték, míg a vendégek ugyanebben az időszakban a megszerezhető tizenöt pontból csak hatot tudtak bezsebelni. Két hazai pályán szerzett győzelem és három idegenbeli vereség nem volt túl jó előjel a Manchester City számára.

Éledező City-remények

Mégis a mérkőzés elején egyértelműen David Silváék akarata érvényesült. A United valóban túlbecsülte a kényelmes helyzetet, a hazai pálya előnyét és a statisztikai mutatókat. Nyolc percet sem kellett várni az első vendég gólig, amit az az Agüero szerzett, aki legutóbb a hat fordulóval ezelőtti Newcastle elleni meccsen talált be, akkor is csak tizenegyesből. Vezetett tehát a City, de örömük nem tartott sokáig. Öt perc elteltével már ismét döntetlen volt az állás Asley Young akrobatikus góljának köszönhetően. Hamar érkezett a válasz: nos igen, így jár az, aki megzavarja a pihenő oroszlánt. De mondhatnánk azt is, a vörös ördög soha sem alszik, még ha néha úgy is tűnik.

Ettől függetlenül továbbra is a Kékek akarata érvényesült. Egészen a 27. percig, amikor is a United végleg felébredt és Fellaini révén átvette a vezetést. A belga középpályás gólja is csak azt a közhelyszerű megállapítást erősíti, hogy szegény embert bizony még az ág is húzza. Mert a címvédő jelenlegi negyedik helye maximálisan indokolja a „szegény ember” jelzőt.

Haldokló City-remények

Pellegrini csapata innentől már a lejtőn haladt lefelé és már más kérdés nem is volt, csak az, hogy hány bekapott gólig jutnak. A második játékrészben jött is a harmadik gól, ami lecsendesítette, majd a negyedik végleg elhalkította a 75 ezres Old Trafford zajos szomszédját.

Még Agüero hajrában szerzett gólja sem adhatott újabb löketet. Ekkor már minden Youngról, Fellainiről, Matáról, Smallingról és a többiekről szólt. Maradt hát a jövőbe vetett hit, talán a Southampton, a Liverpool és a Tottenham támadása mégsem olyan veszélyes…