Sikerült.

Még leírni is fura, nem hogy felfogni, és nézni, ahogy a játékosaink ünneplik sikerüket. De most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy teljesen megérdemelten teszik mindezt. A kazahok elleni 0-5 után feladhatták volna a srácok a tornát, és a fiatalításra hivatkozva megcélozhatták volna a jövő évi vagy azutáni feljutást, mégsem tették. Olyan akaraterőről tettek tanúbizonyságot, ami párját ritkítja a magyar csapatsportágakban.

Az olaszok ellen felcsillant a remény, az ukránok leverésével pedig a feljutáshoz vezető ajtó küszöbére kerültünk. Már csak át kellett lépni azon a küszöbön, amit a házigazda lengyel válogatott ellen kellett kiérdemelni. A fiúk a hárompontos lépéselőnynek köszönhetően megtehették volna azt, hogy nagy arccal és biztonsági játékkal jönnek ki a jégre, és valahogy kihúzzák döntetlennel a rendes játékidőt, ami már elegendő lett volna számunkra a mennyországba jutáshoz.

Nem elégedtek meg ennyivel. Bár két harmad után is 0-0-t mutatott az eredményjelző, a játék képe alapján a házigazdák fölé nőttünk, és ha nincs a Szuper Levente aranyéveit idéző Przemyslaw Odrobny csodálatos estéje, akkor bizony már a második szünetben ünnepelhettünk volna. De kellett egy utolsó bizonyíték, hogy ez a válogatott valóban megérdemli az idei sikert, és a srácok sokadszor is bizonyítottak.

Hári János kipattanóból szerzett gólja után sem álltunk vissza védekezni, pedig akkor már két gólos kényszerben voltak a hazaiak. Hajtottunk tovább, aminek köszönhetően két ziccer helyzetet is sikerült kialakítani, de Odrobny nem tört meg. Szerencsére a lengyelek egyenlítő gólja után mi sem. De igazából ez már nem szerencse volt, hanem a csapat - az összes játékos és a szakmai stáb összes tagja - önbizalmából és akaraterejéből áradó nyugalom diadala. Biztos, hogy a magyar hokisok is izgultak a végén, de arcukon ez nem látszott.

Szirányi Bence meccs- és sorsdöntő találata sem kapkodásból született, hanem higgadtságból. Felesleges azon vitatkozni, hogy csupán felszabadítani akart vagy a kaput célozta, a mozdulatsor abszolút hidegvérről árulkodott. És ez volt az a titkos fegyver, amivel sikerült felállni az ukránok ellen is kétgólos hátrányból. Ez volt az, amire kevesen számítottak, hogy már most, a Rich Chernomaz által jelentett keretfiatalítás harmadik évében működni fog.

De mégis működött. A fiatalok és a veteránok összeforrtak egy ütőképes csapattá, mely szívvel és lélekkel harcol, mely alázattal játszik, melynek tagjai bíznak egymásban. Mindenek előtt pedig a fantasztikus szurkolóknak sem akarnak soha csalódást okozni. Csak a hokisaink azon kevés kivételek, akiknek tényleg lehet hinni. Akikben kell hinni. Akikben érdemes hinni!

Köszönjük!

A vb korábbi meccseiről írt véleményeimet sorrendben itt olvashatjátok:

A japánok ellenit.

A kazahok ellenit.

Az olaszok ellenit.

És az ukránok ellenit.