A japánok elleni 4-2-es győzelem után még én is reménykedtem a fiúk jó teljesítményében. Tény, hogy vasárnap egyáltalán nem játszottunk jól, de a szurkolói énem azzal nyugtatott, hogy a rossz játék hátterében a japán játékosok gyorsasága állt, amivel nem tudtuk felvenni a versenyt.

A kazahok ellen nem reméltem győzelmet, de egy szoros eredmény elvárható lett volna, főleg a két évvel korábbi siker után. Egy jó játékból, és egy szoros eredményből további erőt meríthettünk volna az utána következő olaszok és ukránok elleni mérkőzésekre, mely utóbbin a pontszerzés és a győzelem nagyon fontos lenne, a csoport harmadik helyéért folytatott harcban.

Ehhez képest demoralizáló 0-5-ös vereségbe szaladt bele válogatottunk. Bálizs Bence váltotta Rajna Miklóst a kapuban, de míg Bálizs a Magyar Kupa döntőjén kivédte az ellenfél szemét, addig a kazahok ellen csapattársai nem könnyítették meg a dolgát. A rengeteg kiállítás megbosszulta magát, majd 0-4 után a harci szellem is elhagyta a megfiatalított keretünket.

A nagy kérdés, hogy az olaszok ellen mivel rukkolunk elő, és fiataljaink fel tudták-e dolgozni ezt a kazahok elleni megalázást. Mert valószínűleg ők annak élték meg ezt. Jó hír, hogy Sofron István visszatérhet eltiltásából, vele mindenképp erősödik a támadó játékunk, és az emberelőnyös kihasználásunk.

De a hangsúly a fegyelmezett játékon lesz. Az olaszok ellen sem engedhetjük meg, hogy kettős emberhátrányba kerüljünk, mert egy jó csapat, mint láthattuk azt hétfőn, könyörtelenül kihasználja az ilyen lehetőséget. Ne kergessünk hiú ábrándokat, a kanadai honosított játékosokkal felduzzasztott olasz válogatott sem fog könyörülni rajtunk, ha úgy adódik a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy évek óta nem tudjuk megverni őket, úgyhogy már a pontszerzés is bravúr lenne a fiúktól.

Amit mindenképp el kell kerülni, az egy újabb demoralizáló vereség. Két kiütés után rendkívül nehéz lenne felállni a padlóról, és ha a japánok időközben összekapják magukat, akkor a lengyelek elleni záró mérkőzés könnyen a bennmaradásunkról dönthet majd.

Az tisztán látszik, hogy ennek a csapatnak – már csak átlag életkorából adódóan is – érnie kell, és reálisan nézve még 3-5 év, mire valóban megcélozhatjuk a feljutást. Amíg a fiúk kiteljesednek saját képességeiket illetően, „csupán” annyi a dolga a szakmai stábnak, hogy beléjük neveljék ugyanazt a küzdeni és győzni akarást, ami a 2008-as válogatottnak a feljutást eredményezte. Ehhez pedig fontos, hogy minimálisra csökkentsük az olyan hibákkal tarkított mérkőzéseket, mint a hétfői volt a kazahok ellen.

Végül, de nem utolsó sorban: Hajrá Magyarok!

A japánok elleni mérkőzésről itt olvashatjátok a véleményemet.

A jégkorong Magyar Kupa által gerjesztett gondolatokat pedig itt.

Az Atletico Madrid sikereinek titkáról pedig ezen a linken olvashattok!