Amióta csak átszervezték a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) vezetői a divízió I-es világbajnokság lebonyolítását, az április közepén lefolytatott egyhetes viadal felvonásainak mindegyike sok izgalmat és vérre menő küzdelmet ígér. Korábban nem volt ritka, amikor az egyik csapat több mint 10 góllal is verhette a másik nemzet válogatottját, de ennek az érának, mondjuk ki, szerencsére vége.

Lassan a szurkolók is megbarátkoznak ezzel, hogy nem feltétlenül a feljutást kell megcélozni, hanem vannak olyan évek, amikor kifejezetten a lecsúszást kell elkerülni. Személy szerint én tavaly Dél-Koreában nagyon féltettem a fiúkat, főleg azok után, hogy két éve a szélvészgyors hazaiak Budapesten vertek minket meg többgólos hátrányból felállva. Végül benn maradtunk, és a dél-koreaiak tértek vissza a divízió I B jelű ötösfogata közé.

Az idei lengyel vb minden eddiginél nagyobb kihívásnak ígérkezett, hiszen míg máskor az első meccset általában a csoport leggyengébb válogatottjával játszottuk, addig idén rögtön a japánokkal viaskodhattunk elsőre. Azokkal a japánokkal, akiknek tavaly le kellett volna győzniük minket az utolsó játéknapon a feljutáshoz! Adva volt a bosszú lehetősége részükről és tekintve, hogy mi a következő mérkőzéseket a kazahok, az ukránok és az olaszok ellen vívjuk, reális esély volt arra, hogy az utolsó meccsen a lengyelek ellen a bennmaradásért kell majd megküzdenünk.

Felsóhajthatunk, valószínűleg kipipálhatjuk az elvárt kötelezőt a japánok elleni 4-2-es győzelemmel, ami nemcsak lendületet, hanem nyugalmat is adhat a megfiatalított keretünknek a torna hátralévő részére. Főleg utóbbira van szüksége ennek a mostani magyar válogatottnak, hiszen sokan vannak, akiknek ez az első vb-je, és természetesen ez sok izgalommal, illetve teljesítménykényszerrel jár együtt. A jó rajt sokat segíthet Sebők Balázsnak, akinek több helyzete is akadt, amikor eldönthette volna a meccset, de az utolsó pillanatokban megremegett a keze. A harmadik harmadra pedig láthatóan megsínylette ezt az önbizalma, hiszen egy olyan helyzetben akart passzolni, ahonnan viszont lőni illene, a becsúszó védő pedig végül blokkolta az átadást, véget vetve a támadásunknak.

Persze Sebők mellett ott van Erdély Csanád, akit meg is választottak tőlünk a meccs emberének, miután gólt és gólpasszt jegyzett. Látva a kor- és sorstársak sikereit és eredményességét, ez is segíthet az önbizalomhiányt leküzdeni egyesekben. Hiszen a következő meccseken, jobban mondva már holnap, a kazahok ellen elkezdhetünk számolgatni, hogy akkor most hanyadik helyre is van reális esélyünk odaérni. Két éve kellett egy dél-koreaiak elleni kiábrándító hosszabbításos vereség ahhoz, hogy felszívjuk magunkat a kazahok ellen, és megverjük őket.

Most egy megnyugtató győzelemmel kezdtünk, de nem féltem ezúttal a fiúkat. Nem fognak hátradőlni, mint a dél-koreaiak ellen tették, hiszen papíron mi most alárendelt szerepet fogunk játszani, azzal az előnnyel, hogy a japán-skalpnak köszönhetően nem kell a hibák és a botlások miatt aggódni. Kóger Dani a japánok ellen is többször egymaga tört be a támadó harmadba - az ilyen merész és magabiztos megoldások jelenthetik a különbséget a következő három mérkőzésen, melyeken a japánoknál lassabb, azonban nálunk technikásabb játékosok ellen fogunk játszani.

A fiatalok pedig nemcsak Kógerből vagy Erdélyből meríthetnek ihletet, hanem a honosított kanadai játékosokból is. Frank Banham már régen belopta magát a SAPA Fehérvár szurkolóinak a szívébe, és jó úton halad a mostani gólja és gólpassza után, hogy még a honosítást ellenző drukkerekkel is megkedveltesse magát. Andrew Sarauer kitűnő arányban hozta el a bulikat, Tyler Metcalfe pedig stabilitást adott a hátsó alakzatnak. Amíg nem visszük túlzásba a dolgot, és nem lesz a fél csapat honosított észak-amerikai, mint pl. az olaszoknál, addig véleményem szerint nincs gond. A kanadaiak tapasztalata, meglátása, tanácsa csak a magyar válogatott további sikerességét segíti elő. Bár én még egy Jesse Dudast el tudnék képzelni a védők között, de az idei vb-n nyújtott teljesítmény nem az ő hiányán fog múlni, hanem a csapategységen, és a megszeppent fiatalok "férfivá válásán".

A japánok ellen mutatott játék alapján pedig van okunk a bizakodásra, hogy a két évvel ezelőtti eredményt, minimum a csoport harmadik helyét elcsípjük. Holnap a kazahok elleni meccs után már okosabbak leszünk azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e még ennél is többet várni idén.

A Magyar Kupa által gerjesztett gondolataimat itt olvashatjátok

De ha kíváncsi vagy arra, kik a legnagyobb focisztárok, akik a padot koptatják, akkor ezt a cikket ajánlom

Zlatan Ibrahimovics pedig maga mögött hagyná a PSG-t is, hogy Amerikába szegődhessen