Bár a tabella jelenlegi állása nem feltétlen igazolja megérzésemet, mégis sejthető volt, hogy nem lesz gólokban gazdag mérkőzés a Bayern München-Hertha összecsapás. Igaz, meggyőző érvek híján vagyok, talán egyetlen garancia Dárdai Pál személye lehetett. A mértani pontossággal megszervezett védekezés legnagyobb erőpróbáján is jelesre vizsgázott. A bennmaradásért azonban még tenni kell, vallja a pécsi születésű vezetőedző.

Dárdai Pál fölöslegesen nem akarta hergelni játékosait. Reálisan látta a helyzetet, vagyis nem kért olyat tőlük, amit ne tudnának teljesíteni. Nyilván nem az egyszerű vereség volt a cél, egy ilyen meccsen ugyanis a tisztes helytállás – a vereség ellenére is – akár még bátorságot adhat a hátralévő négy mérkőzésre. Szükség is lesz rá, hisz a továbbiakban sem lesz könnyű dolga a Herthának: először a dobogóért még versenyben lévő Mönchengladbach csapatát fogadja, majd ahhoz a Dortmundhoz látogat, akik tavasszal sikeresen elhagyták a kieső zónát, sőt már az Európa Ligával is kacérkodnak. De az utolsó két fordulóban a Frankfurt és a Hoffenheim elleni meccsek is sok izgalmat tartogatnak.

Joggal hördülhet fel hát a mindig elégedetlen magyar! Már megint mi ez a hozzáállás, hogy jó a vereség is? Dárdai saját maga is megtapasztalta, hogyan lehet megverni a világ egyik legerősebb csapatát – 2001-ben győztes gólt lőtt nekik –, mégsem várhatja el ezt csapatától akkor, amikor elsősorban a bennmaradásra kell koncentrálniuk. A német és a magyar mentalitás közötti különbséget remekül tükrözi, hogy míg egy görögök elleni döntetlen miatt minden addigi jó hirtelen semmivé lett, most Berlinben egy rossz szereplés ellenére is ugyanúgy hisznek Dárdaiban.

Egy ilyen meccsen elsősorban nem a három pont begyűjtése a fő szempont, hanem hogy látszódjon, a csapatnak van tartása a nehéz összecsapásokon is.

Bár a vereség sosem szép, mégis, ha éretten játszik egy csapat, akkor egyszer-egyszer belefér.

Túl nagy részlehajlás lenne a részünkről, ha az ötvenötödik perc ajtó-ablak ziccerében látnánk a vereség fő okait. Schultz a világ legjobb kapusával nézett farkasszemet, amikor is – ahogy az ilyenkor lenni szokott – megremegett az a bizonyos láb. Sebaj, erre mondaná Pali, ha igazán fontos lesz, akkor majd berúgja!

A Bayern Münchennek nem volt igazán fontos, a nyolcvanadik percben mégis megszerezték a vezetést. A jövő nagy reménysége, Weiser szlalomozott el négy berlini között, így szinte egyértelmű volt, hogy középre gurított labdája valamelyik játszótársát üresen találja. Schweinsteiger élt is a lehetőséggel, a tizenegyes pont környékén érkező középpályás kilőtte a bal felső sarkot. Guardiola gólöröme olyan meggyőzőre sikerült, hogy hirtelen azt hittem, már a Bajnokok Ligája elődöntőjében járunk.