Én nem nézek televíziót, úgy igazán soha nem kötött le. Szerencsére a „technika ördögének” és az internetes lehetőségeknek, mégsem maradok le szinte semmiről. Így információ gyűjtésnél nem a „készet kapom”, hanem saját hírszelekciót végzek. Nincs ez másként a sporthírek tekintetében sem. Ott a foci, a kézilabda, a vízilabda, az úszás, a jégkorong, a kosárlabda, a kajak, a judo etc. Tudom és látom én is, miben vagyunk jók, mik azok a sportok, amelyek esetleges javítására adottak a lehetőségeink és melyek azok az ágazatok, ahova inkább csak a pénz folyik. Na, de kérem szépen, és az íjászatról, az európai és világsikerek ellenére, miért nem „hallunk” szinte soha?

Az interneten elvétve találunk egy-két szösszenetet a témáról. Az íjászegyesületek tevékenységéről többnyire (olykor-olykor), a megyei és a helyi sajtóorgánumok tesznek említést. Első körben, nézzük dióhéjban az íjászat legnépszerűbb szakágait és azok rövid jellemzőit.

A pályaíjászat. Ennek talán a köztudatban legismertebb formája, a többszínű lőlapra (sárga, piros, kék, fehér és fekete körök) történő versenyforma. Az íjtípusokat tekintve a versenyekre nevezés olimpiai reflex íjjal (recurve bow), valamint csigás íjjal (compound bow) engedélyezett. Ebben a kategóriában a verseny sík terepen zajlik (akár teremben is), különböző távolságban kihelyezett lőlapokkal.

A terepíjászat. Ez lényegében a klasszikusnak tekinthető, imént is említett, koncentrikus körös céltáblák terepre vitelét jelenti. Ebben a szakágban az íjászok jelöletlen és jelölt távolságokból adják le lövéseiket. A következő kategória is ehhez hasonló alapelven működik.

A 3D íjászat. A nevéből is adódóan három dimenziós íjászatot jelent, vagyis a lőlapok helyett a vadonban élő állatokat megformázó célokra történik a lövésleadás. A találati zónák ebben az esetben nem különböző színnel vannak jelölve, hanem a célba süllyesztett választóvonalakkal. Ezt tartják a legnehezebb terepíjászati módnak, ugyanis az íjászok soha nem tudják előre, hogy milyen távolságból kell lőniük, emiatt pedig kiváló távbecslő képességekre van szükségük. Ebben a versenyformában életkortól és íjtípustól függően, különböző távolságokból történik a lövés. Igen, a világ élmezőnyéhez tartoznak a magyar 3D versenyzők!

A történelmi íjászat. Mottójában „sport és hagyományőrzés”. Egyre népszerűbb kategóriává válik az íjászati csoportokon belül, nálunk is. Ezeknek a versenyeknek sajátos hangulata van, ahol az íjászok korhű ruhákat öltenek. Van, akinek ez a terület a honfoglaló magyarságot, a korabeli hadi tudományok ápolását és a hagyományőrzést testesíti meg. Egyre többen képviseltetik magukat viszont azok is, akiknek kizárólag az íjászat egy szakágát jelenti. Az évek során folyamatosan változtak az íjak formájával szemben támasztott követelések, az viszont változatlanul elvárás maradt, hogy a vesszőknek madár tollazatú, fa vesszőknek kell lenniük, céllövő heggyel ellátva.

A legtöbb íjász természetesen nem kizárólag csak egy-egy kategóriában mozog. A nemzetközi versenyek és hazai bajnokságok mellett (persze a versenyszabályzatot és a szigorú biztonsági előírásokat megtartva), egyre többször nyílik lehetőségük örömíjász versenyek keretében is összemérni a tudásukat, mind a kezdő, mind pedig a gyakorlott és (vagy) profi íjfeszítőknek.