Egyre több ember gondolja úgy, hogy a foci mostanság inkább üzlet, mintsem sport. Sajnos nehéz a labdarúgás szépségéről beszélni akkor, amikor a zöld asztal mellett döntenek klubok sorsáról - lásd Parma, vagy ha hazai példát keresünk, akkor Győri ETO. Az előbb említett két esetből leszűrhetjük, hogy a szeretett sportunk alapvető létszükséglete a PÉNZ! De vajon elég az a sok millió zöldhasú ahhoz, hogy sikeres együtteseket lássunk?

A válasz NEM! Legalábbis remélem, hogy NEM! Őszintén bevallom, nem szeretem az újgazdag klubokat, és azok vezetőit, akik azt hiszik, hogy majd ők megreformálják az erőviszonyokat. Játékosokat vesznek - esztelenül -, akiket később a vételár töredékéért továbbadnak. Mindezt azért, mert a frissen szerződtetett labdarúgó nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Jelen pillanatban két olyan csapatot lehet mondani, melyek szinte bárkit megvehetnének, és minden sztárnál bepróbálkoznak. Igen, a Paris-Saint Germain és a Manchester City duójára gondolok, bár valószínűleg a foci szerelmeseinek ezt mondanom sem kell.

A két gárda játékospolitikája szinte ugyan az: sztárokat vásárolni bármi áron. A Barcelona-PSG Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóján azon gondolkoztam, hogy vajon idegesíti a francia gárda játékosait, hogy közük nem volt a továbbjutáshoz? Vagy a Manchester City futballistái verejtékezve alszanak el, mert egyszerűen képtelenek maradandót alkotni az európai küzdelemben? Kemény kérdések, de nem gondolom, hogy csak az én fejembe fordulnak meg.

Távol álljon tőlem, hogy olyan játékosokat kritizáljak, mint Zlatan Ibrahimovic, Edinson Cavani, David Luiz, David Silva, Samir Nasri vagy Edin Dzeko, de néha azt gondolom, hogy ezek a labdarúgók egyszerűen nem érzik a mez súlyát. Költői kérdés, de a Manchester City és a PSG mezének mekkora súlya van egy Barcelona, Real Madrid, Manchester United és Bayern München szereléséhez képest? A választ ne tőlem várjátok, de ti nyugodtan leírhatjátok!

Az európai labdarúgás megszállottjaként nem tudok nemet mondani egy jó mérkőzésre, így elkerülhetetlen, hogy Barcelona játékosokat hasonlítsak össze a PSG focistákkal. Láttam már katalán, madridi és manchesteri (United) sztárt azért sírni, mert kiestek a Bajnokok Ligájából, vagy egy sorsdöntő bajnokit buktak el a riválissal szemben. PSG játékost eddig csak egyszer láttam sírni. Az pedig David Becnkham volt - és mind tudjuk, hogy ő nem azért könnyezet, mert a francia gárda rosszul szerepelt!

Szóval száz szónak is egy a vége, személyes véleményem szerint a labdarúgók csak a pénz miatt választják az újgazdag csapatokat, ami hosszútávon a focista karrierjének, és az őt megvevő dúsgazdag gárdának sem lesz kifizetődő. Tudom a Barca, Real, Manchester United és a Bayern is hatalmas összegekért csábítja el a sztárokat, de biztos vagyok benne, hogy az átigazolás hátterében a kihívás és a klub iránti elkötelezettségi is sokat nyom a latba.

A PSG-re visszatérve, nagyon úgy néz ki, hogy Zlatan Ibrahimovic dobbant a nyáron. Azt, hogy hova készül, itt elolvashatjátok. Ugyancsak a nyár slágere lehet az új Agüeronak kikiáltott tehetség, akiért sztárcsapatok harcolnak. Ha viszont inkább az összeállítások érdekelnek, akkor nézzétek meg, hogy melyek azok a sztárok, akik csak a kispadot koptatják.