Egy biztos, rég voltunk ennyire bizakodóak egy mérkőzés előtt. Ez köszönhető annak, hogy Dárdai Pál személyében végre egy olyan karizmatikus, nem a honi edzőkeringőből érkezett kapitánya van a válogatottnak, akit azonnal a szívébe zárt a futballszerető közvélemény. A Németországban "szocializálódott" szakember szinte egycsapásra ültetett át egy másfajta, eddig nem látott mentalitást a játékosaiba, ami azonnal elnyerte a szurkolók szimpátiáját. 

Az, hogy Dárdaival 3 meccsen 7 pontot szereztünk, ezzel szemben a sokkal többre tartott, egykori EB győztes, Vb-t is megjárt görögök eddigi 4 meccsükön csak egyet, még jobban fokozta a várakozásokat. Nem csoda hát, hogy totális telt ház előtt futott ki a csapat a Groupama Arénába, valamint több százezren tapadtak a képernyőre a hazai focirajongók (itt jegyezném meg, hogy utóbbiak nem élvezhették annyira a mérkőzést, mert a milliárdokból gazdálkodó köztévének sikerült egy olyan nívótlan, hanghibákkal teli közvetítést összedobnia, hogy sokan a tévéjüket csapkodták a mérkőzés elején, mondván abban van a hiba).

De a találkozó sem indult gördülékenyebben. Az első fél óra a görögök mezőnyfölényével telt, de helyzeteket sem ők, sem a hazaiak nem tudtak igazán kialakítani, leszámítva Dzsudzsák egy távoli löketét. A félidő hajrájára viszont valamicskét felpörögtünk,  de nagyobb helyzetig így sem sikerült eljutnunk, hiszen nem találtuk meg az ellenszerét a szervezett görög védelemnek, de ellenfelünk sem nagyon törte magát a gólszerzés érdekében.

A második félidő elején kissé bennmaradtunk az öltözőben, a görögök a kapunk elé szegeztek minket, de a jól összeállt magyar védelem állta a rohamokat. A találkozó utolsó félórájában is a küzdelem dominált, szembetűnő volt a mieink harcossága, hogy csúsztak-másztak minden labdáért. A hajrában mindkét kapitány cserékkel próbálta felrázni csapatát. Nálunk a nagyot küzdő Elek Ákos, valamint az enerváltan játszó Szalai Ádám helyére érkezett a Pintér- Nikolics duó, akik kis szerencsével a mennybe mehettek volna. A találkozó utolsó 10 percében előbb Pintér bombája akadt majdnem be, majd egy szöglet utáni kavarodásnál Nikolics hagyott ki óriási ziccert az ötösről.

Így maradt a gól nélküli döntetlen, mely Dárdai "B tervét" jelentette, hiszen ezzel továbbra is 6 pont a különbség a két csapat között, a javunkra. Alapvetően a döntetlen igazságosnak mondható, hiszen egyik csapatban sem volt meg az a plusz, amivel a maguk javára tudták volna fordítani a mérkőzést.

Mivel a csoportban előttünk álló románok nyögvenyelősen, de legyőzték a feröerieket (1-0), az észak-írek pedig otthon tartották a 3 pontot a finnek ellen, így válogatottunk féltávnál a 3. helyen fordul, kissé leszakadva a csoport első két helyezettjétől, de 4 ponttal magunk mögött tartva finneket.

Mire jó az egy pont a görögök ellen? Erre a következő mérkőzések adják meg a választ. A következő ellenfelünk júniusban Finnország lesz, Helsinkiben, ahol az álmaink beteljesülése érdekében szintén kötelező a pontszerzés.

A csoport állása
 Csapat  Msz.  Gy.  D.  V  Gk.  P
 1. Románia  5  4  1  0  7-1  13
 2. Észak- Írország  5  4  0  1  8-4  12
 3. Magyarország  5  2  2  1  4-3  8
 4. Finnország  5  1  1  3  5-7  4
 5. Feröer-szigetek  5  1  0  4  2-7  3
 6. Görögország  5  0  2  3  1-5  2