Nem először van olyan érzésem, hogy az állami tv kommentátora nem ugyanazt a magyar válogatott meccset nézi, amit én. Már arra is gondoltam, hogy talán túl negatív a hozzáállásom, vagy nem szeretem a szpíkert, aki akkor is háttérinformációkkal bombázza a nézőt, amikor éppen történik valami izgalmas a pályán. De lehet, hogy mégsem bennem van a hiba. Hacsak az nem, hogy nemigen látom, hogy Magyarország jobban teljesítene.

De a miniszterelnök kimondta, hogy megindult a magyar foci felemelkedése, tehát mindenki ehhez tartsa magát a nézőktől a riportekig bezárólag.

A tegnap esti magyar-görögről Hofi Géza jutott eszembe, aki egyszer elmesélte, hogy egy válogatott meccs után kijött a szövetségi kapitány, meg a csapatkapitány, és megmagyarázták, hogy miért jó nekünk a döntetlen. „Nem volt jó, de megmagyarázták”. Most ugyanezt éreztem, a már említett kommentátor már a meccs folyamán is sokszor emlegette, hogy tulajdonképpen a döntetlen nem rossz eredmény, mert a kitűzött cél a harmadik hely. (Az EB legújabb lebonyolítási rendszere szerint a legjobb harmadik egyenes ágon bekerül a 24-es döntőbe, a fennmaradó 4 helyre pedig a többi 8 csoport 3. helyezettjei vívnak oda-vissza alapon pótselejtezőt). A 3. hely egyelőre valóban megvan, csakhogy…...mi megyünk a finnekhez, az észak-írekhez, a görögökhöz, és egyik sem lesz egy kakaózsúr. És akkor még ott van a románok elleni hazai visszavágó.

Már pedig az a teljesítmény, amit tegnap a magyar válogatott nyújtott, a csoportutolsó görögök ellen sem volt elég. Elég nagy szegénységi bizonyítvány azt mondani, hogy „nagy küzdelemben kiharcoltuk a döntetlent”, azzal takarózni, hogy a görögök közül többen a német, az angol, az olasz bajnokságban edződnek. Állítólag nekünk is vannak profi játékosaink. Apropó, profik: Szalait el kellene már felejteni, komoly ellenfélnek utoljára több mint két éve rúgott gólt. Dzsudzsák harcolt ugyan, de rengeteg labdát elszórt, semmit sem láttunk régi lendületes elfutásaiból, távoli bombáiból. Ennek ellenére a meccs végén a pályaszéli riporter őt találta a magyar csapat egyik legjobbjának…Gera 36 évesen is fáradhatatlan, de ha nincsenek társai, egyedül ő sem váltja meg a világot. Jellemző, hogy a legkiemelkedőbb teljesítményt két védő, Juhász és Kádár nyújtotta. A legszomorúbb azonban az volt, hogy a magyar csapat szinte elképzelés nélkül játszott, alig akadt egy-két szépen végigvitt támadás, így volt ordító gólhelyzetünk, de azokat sikerült kihagyni. Dárdai Pál ugyan azt mondta, hogy 0-0 után nem magyarázkodik, és hogy közelebb álltunk a győzelemhez, de sajnos a focit még mindig gólra játsszák, és akárhogy szépítjük, nem nyertünk egy pontot, hanem vesztettünk kettőt.

Érdekes egybevetni, hogy miként látni az olasz média az azzurrik szombati szófiai játékát. Mit tagadjuk, alaposan leszedték a keresztvizet a csapatról, bágyadtnak, erőtlennek, fantáziátlannak nevezték a 2-2-őt elérőket, és nem mondták, hogy a bolgárok elleni idegenbeli döntetlen milyen jó. Sőt, leírták, hogy még nagyon messze van számukra a továbbjutás. Pedig számukra igazából már csak egy rázós meccs van a hátra, a csoportelső horvátok ellen idegenben és stabilan állnak a második helyen…

Bízni persze lehet. Már csak egy kis foci kellene hozzá…