A Csengetett, Mylord? című angol filmsorozat Magyarországon hihetetlen népszerűségre tett szert. Számtalanszor ismétlik a különböző tévécsatornák, és a sorozat részeit tartalmazó dvd-k is szépen fogynak.

Érdekes módon az angoloknál kevésbé lett közkedvelt a szitkom. Pedig az írópáros, Jimmy Perry és David Croft addigra már több sorozatot is sikerre vitt, itt azonban a remélt siker elmaradt, és nem is lett annyira ismert a Mylord, mint korábbi műveik.

Pedig Jimmy Perry a legjobb forrásból tájékozódott, hisz nagyapja egykor maga is komornyik volt, édesanyja pedig musicalekben lépett fel a 20-as években, így mindketten sokat meséltek a kis Jimmynek az urak és a szolgálók, illetve a népszerű Music Hallok világáról.

Lehet azért kísérte hűvösebb fogadtatás a filmsorozatot Nagy-Britanniában, mert Perry és Croft ekkor több újdonsággal is kísérletezett. A bevált recept szerint a hasonló sorozatok általában harminc percesek voltak, a Csengetett, Mylord? részei azonban egyenként 50 percesek. Ez a nem megszokott időtartam is közrejátszott abban, hogy a nézők idegenkedtek tőle, és a mai napig alig ismétlik, mert hossza nem illik bele a televíziók megszokott műsorstruktúrájába.

A magyar tévénézők viszont épp, hogy az 50-60 perces sorozathosszúsághoz szoktak hozzá, gondoljunk csak az akkor már bőven futó Derrickre, a Brinkmann professzort felvonultató Klinikára vagy A Guldenburgok öröksége című német családregényre.

A Csengetett, Mylord? másban is úttörőnek számított. Ez volt az első szitkom, amiben egy leszbikus karakter – az egyébként kifejezetten szimpatikus Miss Cissy – is főszerepet kapott. A monoklis, férfiruhát viselő arisztokrata hölgy karaktere vegyes érzelmeket váltott ki a brit nézőkből. Egyesek azzal támadták a sorozat íróit, hogy a figura túlságosan sztereotípiákra épül. Mások épp amiatt lelkendeztek, hogy Miss Cissy kifejezetten szerethető, aki együtt érez a munkásokkal, és segít mindenkinek, ahol tud.

Ami a sorozat magyar sikeréhez vitathatatlanul hozzájárult, az a kiváló és felejthetetlen szinkron, melyben óriási szerepe van Tomasevics Zorka szinkronrendezőnek, és az olyan kiváló színészeknek, mint Hollósi Frigyes, Konrád Antal, Hámori Ildikó, Benedek Miklós, Pásztor Erzsi vagy a közönségkedvenc Mabel hangját kölcsönző Bakó Márta. Lady Lavender magyar hangja, a mindig vidám Gyimesi Pálma többször nyilatkozta, hogy a habókos nagymama mindmáig kedvenc szinkronszerepe.

Nem vált volna ekkora klasszikussá a sorozat Magyarországon Takács Ágnes kiváló magyar szövege nélkül sem. Mennyire jó újból és újból felidézni az olyan örökzöldeket, mint a „ne szólj szám, nem fáj fejem” az „ó a szegény pára”, a „hülye vén tyúk”, vagy az elmaradhatatlan „az finom lesz”.

Többek között ezek miatt sem unjuk meg a sorozatot, akárhányszor ismétlik.