Darren Aronofsky 2010-ben készült filmjének címe nem éppen jellemezhető a figyelemfelkeltő jelzővel, ugyanakkor valamelyest sejteti, hogy a cím burkában a Hattyúk tava-balett válik érintetté a film során. Eleinte ez így is történik, de ahogy megy előre a cselekmény, már nem annyira az kerül előtérbe, hogy hogyan sikerül a film főszereplőjének, Ninának eltáncolnia egyszerre a fehér és a fekete hattyú szerepét, hanem, hogy hogyan szembesül önnön sötét oldalával annak eredményeként, hogy a tökéletesség hajhászása érdekében olyan legyen, mint a fekete hattyú.

A film azzal kezdődik, hogy Nina  álmában a fehér hattyú szerepét táncolja. Négy éve táncol Thomas Leroy  balett-társulatában, és erre a szerepre áhítozik a legjobban, ahogy sok más táncos is a társulaton belül. Látjuk, hogy Nina ezt látja álmában, és ezt a rövid bevezetőt végignézvén a filmnéző valószínűleg egy olyan cselekményre számít, amely a későbbiekben azt szemlélteti, hogy hogyan válik Nina Sayers hattyúkirálynőként a társulat új prímabalerinájává.

Megérkezvén abba az épületbe, ahol Thomas Leroy dolgozik a társulattal, az öltözőben hallhatjuk a lányoktól, hogy a társulatnak újításra volna szüksége, amelyet − a táncosok személyes véleménye szerint legalábbis − a jelenlegi prímabalerina, Beth MacIntyre  személyére nézve is elkerülhetetlen kell, hogy legyen. A bemelegítő órán − mintha csak ezekre a belső szemlélői problémákra akarna választ adni − már Thomas Leroy szájából hallhatjuk a hírt, hogy új arcot keres a fehér és a fekete hattyú szerepének eltáncolására. Ez az a pillanat, amikor kezdene örülni a néző, hogy eljött Nina ideje, és, hogy most valóra válhat az álma, aztán a meghallgatás után mégis jön az arculcsapás mind Nina, mind a néző számára Leroy keserű mondatának formájában: „Ha csak a fehér hattyút keresném, megkapnád…, de nem.” A meghallgatás jeleneténél találkozunk a meglehetősen laza erkölcsű Lilyvel is, aki most csatlakozott a társulathoz. Nina éppen Odilia kódájával próbál remekelni annak érdekében, hogy elnyerje a szerepet, amikor Lily megzavarja a pontatlan érkezésével. Nem akart ugyan rosszat, új belépőként esze ágában sincs rögtön prímabalerinává kinőni magát, de ez a zavaró tényezőkénti megjelenése hosszú távon ki fog hatni Ninára a film során.

Nina, bár megkapja a két hattyú szerepét, sokszorossá válik rajta a nyomás: a próbák során nehezen tud azonosulni annak a gonosz, csábító, kéjvágyó fekete hattyúnak a képével, akit Leroy megálmodott a színpadra; édesanyjával egyre feszültebb a viszonya, amiért az még mindig gyerekként kezeli őt, valamint folyamatosan fenyegetve érzi magát Lily által, akivel szembeni unszimpátiája egyre inkább üldöztetési mániává fejlődik. Hallucinációk gyötrik Lilyvel kapcsolatban annak eredményeként, hogy bármit is tesz, folyvást azt képzeli, hogy a szerepére pályázik. Igaz, ami igaz, ha kellő figyelemmel szemléljük azt a jelenetet, amelyekben Leroy dícséri Lily igyekezetét, továbbá Lily és Nina közös bulizását, végül a hátborzongató pillanatot, amikor kiderül, hogy Lily lesz Nina váltója, nézői szemmel is le lehet vonni a következtetést, hogy Nina félelmei valószínűleg mégsem alaptalanok. Lily az egyes mesterkedéseivel a film során végig az a zavaró tényező, aki akkor is volt, amikor Nina bizonyítani próbálta, hogy el tudja táncolni a két hattyú szerepét. Tulajdonképpen ez az a jelenet, ami még csak kicsiben vetíti előre a néző számára, hogy − bár nem szánt szándékkal − Leroy és Lily lesznek Nina őrületének kiváltó okai. Ugyanakkor ez által az őrület által képessé vált olyan dolgok megtételére, amire tudatosan nem is gondolt volna: szembe szállt az anyjával, véres − bár utóbb kiderült, hogy hallucinált − küzdelmet folytatott Lilyvel azért, hogy ne áskálódjon a szerepére, és végül Leroy-jal szemben is merte hozni a csábítóbb formáját. Ezen tetteit azonban mind felülírja az a nagy teljesítménye, hogy óriási sikert aratott fekete hattyúként a premieren.

Amiatt, hogy Nina a film során egyik tudati minőségből formálódik át egy másikba, nem is kevés ebben a filmben a horrorisztikus jelenet. Nina valóban elsöprő sikert aratott a premieren, de azt meg kell említeni, hogy az út, amit bejárt érte, valóságos kálváriának mondható. Nem ilyen befejezésre számít a néző annak fényében, hogy a film elején Nina azt álmodta, hogy ő táncolja a fehér hattyút. Nina bevezető álma talán éppen azt akarta üzenni neki is, és a nézőnek is, hogy Nina − a jelleméből kifolyólag − csak fehér hattyúnak lett volna alkalmas, és ezt Leroy is tudta már az elején. Teljesen érthetetlen, hogy ennek tudatában, végül miért neki adta a szerepet. Leroy számára az igazi fekete hattyú Lily lett volna, ám őt fehér hattyúként lenne nehéz elképzelni; főleg ha belegondolunk a ténybe, hogy a teljes balettban a fehér hattyú többet táncol, mint a fekete. Lily, meglehet zökkenőmentesen el tudta volna táncolni a fekete hattyú szerepét, de fehér hattyúként nem biztos, hogy diadalra tudta volna vinni az előadást.