Ha van olyan művész, aki makacsul kötődik a 60-as évekhez, akkor az Richard Starkey, azaz Ringo Starr. A fanyar humorú, a „fapofa” Beatle, aki ugyan nem ért el a nagy kvartett feloszlása után olyan kirobbanó egyéni sikereket, mint társai, John Lennon, Paul McCartney és George Harrison, de az azóta eltelt négy és fél évtizedben soha nem maradt hűtlen kedvenc zenéihez. Akárcsak jelszavához, a „peace and love”-hoz, és a hozzá kapcsolódó V-jelhez, amely minden megnyilatkozását kíséri.

Ringo már a Beatles-évek alatt több olyan dalt is énekelt, amelyek bekerültek a Gombafejűek legendáriumába, mindenekelőtt a Yellow Submarine és a With A Little Help From My Friends, de ő adta fahangját olyan korai sikerekhez is, mint a Boys, az I Wanna Be Your Man, az Act Naturally, a Honey Don’t. Az 1968-as Fehér Albumra egy vérbeli country-nótát írt, a Don’t Pass Me By-t, az Abbey Road egyik különlegessége volt az Octopus’s Garden. És alig egy évvel a Beatles feloszlása után máris világslágerrel jött ki: ez volt a It Don’t Come Easy. Ezt a dalt énekelte a George Harrison szervezte Bangla Desh-koncerten, ahol dobosként is szolgálta a nemes ügyet. Igaz, hogy ezt a bombát nem tudta többé megismételni – talán még a You’re Sixteen volt igazán emlékezetes slágere - de rendíthetetlenül zenélt tovább, készítette szólóalbumait, beszállt barátai lemezeibe, filmjeibe, klipjeibe (sosem vett részt a többiek látványos torzsalkodásaiban) később pedig létre hozta a világot már sokszor körbejárt, nálunk is fellépett „örömzenekart”, az All-Starr Bandet, zseniális zenészek egész sorával (olyanok játszottak vele, mint Edgar Winter, Gary Brooker, Greg Lake, Roger Hodgson vagy Jack Bruce, mostani csapatának lelke Joe Walsh és Todd Rundgren), és George halála után Paullal együtt tartják életben a Beatles zenei életművét – élő koncerteken is.

„Szeretem, hogy akár egyetlen dallal is képes vagyok harmóniát teremteni. Egy olyan embernek, mint én, lehet-e ennél jobb életcél?” – tette fel a kérdést a júniusban 75. születésnapját ünneplő Ringo, aki a közelmúltban jelentette meg 18. szólóalbumát, a Postcard From Paradise-t, amely kellemes, szórakoztató, vidám és tele jó érzésekkel – olyan, mint maga Ringo.

Ringót hamarosan beválasztják önálló karrierje nyomán a Rock and Roll Dicsőségcsarnokba. Ebben is kapott egy kis segítséget az örök baráttól, Paultól, aki rájött, hogy már csak a dobos nem kapta meg ezt a megtiszteltetést az egykori Beatles-tagoktól és ajánlotta őt. A múlt pedig folyton visszatér, mert Ringo az új lemez dalait is egy-egy régi Beatles-szám címéből kiindulva írta meg zenésztársaival. A képeslapok pedig, amikre az album címe utal, valóban léteztek: a régi időkben John, Paul, George és Ringo rendszeresen küldtek egymásnak, amikor már nem voltak együtt. Ringo és Paul még ma is őrzik ezt a hagyományt. A régi képeslapokat pedig Ringo egy gyönyörű könyvbe gyűjtötte össze.

Az új lemezen Ringo még első zenekarát, a Hamburgban a Beatles-szel rivalizáló, szintén liverpooli Rory Storm & The Hurricanes-t is megidézi. Ringo ma is emlékszik arra, hogy a banda sztárnak számított és amikor Brian Epstein átcsábította őt a Beatles-hez, sokan mondták neki: „Megőrültél?”. „Ennyi év után talán elmondhatom, hogy jól döntöttem” – mondja hősünk hamisíthatatlan Ringo-stílusban.