Február végén dal- és klip premiert tartott a 30Y zenekar a budapesti Dürer kertben. Ebből az alkalomból interjút készítettünk Beck Zolival, az együttes frontemberével.

Mit lehet tudni a klipről illetve a dalról, hogyan készült?

Egyrészt azt, hogy borzasztó remegés van bennünk, a bemutató előtt negyed órával még operatőr/vágóval kellett diskurálnom telefonon, úgyhogy abban bízom, amikorra beígértük a bemutatót, kész lesz az anyag. Egyébként maga a videoklip hellyel-közzel úgy készült, ahogy egy zenekar videoklipe szokott, van egy nagyszerű operatőrünk, Pamuki Krisztián. Azt hiszem, hogy a történetnek a kockázata én voltam, hiszen én rendeztem a filmet, ami azt is jelenti, hogy életem első rendezése, de nem hiszem, hogy nagy rendező akarnék lenni.

Miért pont ebből a dalból született videóanyag?

Egy új dal egy zenekar számára mindig érzelmileg is fontos, másrészt meg az van, hogy a dal egy olyan egzisztenciális szitut beszél el, amiben elkezdesz számot vetni azzal, hogy ha szemébe kéne nézni azzal, aki valaha voltál, akkor mit mondanál neki, és mit gondolna rólad. Úgy kell elképzelni, mint Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című művét. A film ennél sokkal praktikusabb okból lett ilyen,  elmentem a Leőwey Gimnáziumba Pécsett az adventi koncertre, amit a gimnázium kórusai adtak, amiben a lányom is énekel. Emiatt aztán nyilván ott vagyok, mint törődő apa. Egyszer csak észrevettem egy fickót a kórusban, és azt gondoltam, hogy ez a srác az arcjátékával, azzal, ahogy kinéz, mindent elbeszél, amit késő tizenévesként az ember megél. Nagyjából még aznap este megcsináltam a vázlatot, majd megkerestem a Gimnázium vezetőjét, hogy itt szeretnénk megcsinálni ezt a klipet, és nagyon kedvesen át is adták nekünk a helyszínt. 

Ha egy átlagos zenehallgatónak azt mondjuk, hogy 30Y, egyből a Bogozd ki című szám fog eszükbe jutni. Ez nektek teher, vagy inkább örültök, hogy viszonylag nagy réteg egy számmal azonosít titeket?

Inkább úgy van ez, hogy minden zenekarnak megvan az a dala, amivel azt a nyilvánosságküszöböt átüti, amivel már meg tud mutatkozni. Ez a zenekar életében a bogozd ki volt, és azt képzelem, hogy szerencsére jó dal. Evidens, hogy egy zenekart kívülről látó emer, pláne aki nem rajongó, ahogy fogalmaztál, csak "zenehallgató", azok csak egy-egy emblematikus dalt ismernek a zenekaroktól. Ha most el kellene kezdeni sorolni a Rock and Roll nagyjait Rolling Stonestől a U2-től a Coldplayen át Ed Sheerenig, valószínűleg egy-egy dalokat tudnánk mondani, miközben a Coldplay és a többiek rajongói ezen megsértődnének. Én magam részéről sokkal jobban örülök annak, hogy egy dal ragad meg az emberekben tőlünk, és mondjuk nem az, hogy valamelyik bulvármagazinban bemutattam az új trikó kollekciómat. 

Tudjuk rólatok, hogy viszonylag kevés zenekarnak dolgoztok  fel számait, viszont Cseh Tamás-csönded vagyok című dala mégis a kivételek közé keveredett. Miért?

 Nekem ilyen személyes kedvenc. Amikor srác voltam, akkor Cseh Tamás számomra fontos élmény volt, az a zenei világ, az a történetmesélés, amit a Cseh-Bereményi dalok tudtak, az példa nélküli való. Én marhára szerettem azokat a városi történetmondást, ami ezekbe néhány akkordon megtörtént. Itt nem igazából zenei kérdések vannak, hanem sokkal inkább hitelességi kérdések. Szóval az, hogy egy csávó áll egy gitárral,  annak te most hiszel, vagy nem hiszel. Nem az volt a fontos, hogy most jól fogja-e le azt az A mollt, vagy hogy tiszta-e a gitárjáték és az ének, a kérdés csak azon fordult meg, hogy elhiszem-e a fickónak, amit mond. Azt hiszem, én azokat a zenéket szeretem, amikben el tudom hinni a fickónak az állításait, biztos ezért van az, hogy olyan oldschool zenék a kedvenceim, mint a Pearl Jam vagy az REM. Szeretek hinni ezekben az állításokban. 

Az, hogy te Pécsen az egyetemen a cigány irodalommal foglalkozol, egyfajta társadalmi iránymutatás?

Romológiával foglalkozni bármilyen szinten az egy nagyon elvont, teoretikus irány. Ez önmagában jelent valami társadalmi iránymutatást vagy szerepvállalást. Én alapvetően egy olyan társadalmat szeretnék, amelyik társadalom nyitott, és sokkal inkább szeret kérdezni, mint kizárólagos válaszokat adni. Azt gondolom, hogy ez a zenekar dalszövegeinek is alapvető attitűdje. Nyilvánvalóan akár egy dalszerzőként, vagy akár egy tudományos munka művelőjeként ez egy viszonylag hangsúlyos kérdés.  Az meg egy nagy szerencse, hogy én a cigány irodalom felé fordultam a főiskola utolsó éveiben, aztán a doktori iskolában, hiszen késő gimnazistaként olvastam Holdosi József regényét, amit furcsának is érdekesnek találtam, s azt éreztem, hogy ezzel kéne valamit kezdenem. Később a főiskolai tanárom, Fűzfa Balázs, mikor elmeséltem neki ezt az élményemet, azt mondta, hogy ő ismeri a Holdosit, látogassam meg. Így találkoztam Holdosival, akit emblematikus cigány íróként szoktak emlegetni a hetvenes évek végéről. Az számomra egy fontos találkozás volt, hiszen láttam élőben egy fickót, életemben először, akinek eddig csak a nevét láttam a könyveken. Ez azért olyan furcsa, hogy egyszer csak egy névvel, ami már-már kultikus a számodra, hétköznapi emberként találkozol a konyhájában. Tehát ilyen tekintetben mindenképpen van egy ilyen személyes ok, amiért a romológiával kezdtem foglalkozni.