Elrajtol egy új sorozat legelső epizódja, az úgynevezett pilot. Egy emberi szemet látunk, majd vágás következik, és a hozzá tartozó ember arcával is megismerkedünk, felülnézetből. A hősünk az ég felé bámul, a földön fekszik, láthatóan nem tudja, hogy most hol van, és mit keres itt. Ugye ismerős ez a felütés?

Nekem már a Wayward Pines első másodpercei a 2004-ben útjának indult, és azóta kultstátusznak örvendő Lostot juttatta az eszembe, és az epizód maradék része is ráerősített erre a hangulatra – annyi a különbség, hogy egzotikus lakatlan sziget helyett ezúttal egy vadregényes, erdős táj, illetve az annak közepén található Wayward Pines nevezetű városka adja a misztikumot.

A Blake Crouch által írt regényadaptációt eredetileg még 2013-ban rendelték be, és végül a Fox amerikai tv-csatorna a 2014/2015-ös televíziós évad középső szakaszába rakta be. Az alapanyagot nem olvastam, azonban az első rész láttán nem csodálkozom azon, hogy újabb hollywoodi sztárokat sikerült a tv-sorozatok berkeibe becsalogatni. A főszereplő Matt Dillon mellett láthatjuk Toby Jonest is, a helyi seriff szerepében pedig Terrence Howard köszön vissza – Dillonnak egyébként ez az első sorozatos szerepe, de láthatóan nem érezte ezt a lehetőséget visszalépésnek a karriere szempontjából.

A Wayward Pines a Dillon által alakított Ethan Burke szövetségi ügynökről szól, aki két eltűnt nyomozó után kutat. A keresés során a szálak Wayward Pines felé mutatnak, ám mielőtt odaérne, balesetet szenved. A városka nyomasztóan üres kórházában kezelést kap, majd ezt követően felfedezi magának Wayward Pinest, ami közben egyre furább dolgokkal szembesül.

A pilotot M. Night Shyamalan rendezte, és visszaköszönnek azok a hangulatépítő elemek, amik naggyá tették az indiai-amerikai rendezőt a horror közegében. Sikerült nyomasztó légkört teremtenie, még annak ellenére is, hogy látszólag Wayward Pines egy igen boldog település és közösség képét alkotja. Azonban nem kell az embernek elveszett kollégák után kutakodnia ahhoz, hogy ez a túlzott öröm és boldogság már-már visszataszító és kifejezetten gyanús legyen.

Az egyik leghatásosabb jelenet az volt, amikor Burke ügynök megpróbál távozni a városból, de legnagyobb meglepetésére ugyanott köt ki, ahonnan elindult. Ezután az erdőben kiutat keresve megtalálja a „megoldást”, ami viszont nem válaszokat ad, hanem csak további kérdéseket vet fel – neki is, és a nézőnek is. Egyszóval a pilot epizód sikerrel veszi azt a nagyon fontos akadályt, melyben sok más új sorozat első része elbukik, miszerint leköti a néző figyelmét, és kellőképpen rejtélyes ahhoz, hogy a folytatásra is kíváncsi maradjanak az emberek.

Tízrészes az első évad, mely könnyen megeshet, hogy egyben az utolsó is lesz, hiszen a Fox a pénteki estére rakta be a Wayward Pinest, mely az Egyesült Államokban egy sorozatgyilkos idősávnak számít. Azonban ez a tíz rész pont arra jó, hogy ne adjon teret az üresjáratoknak, és végig pöröghessen a cselekmény.

Én maradok a folytatásra, amiben bízom, hogy nem fog csalódást okozni a meglepően kellemes kezdet után.

Az Utolsó lovagok című film kritikáját itt olvashatod.

George R. R. Martin a Trónok harca legújabb regénye helyett új HBO-sorozaton dolgozik.

Ha pedig az új Mad Maxre vagy kíváncsi, arról itt olvashatsz.