Az ominózus eset

Marvin Gray, a kétszeres Grammy-díjas soul énekes Got to give up című dalával hozták hasonlóságba a duó világsikerű alkotását, a Blurred Lines-t a legendás zenész örökösei. A páros tagadta, hogy plágiumról lenne szó, ügyvédjük is váltig állította, hogy védencei valódi slágert hoztak napvilágra, nem koppintottak senkiről. Végül Williams basszusgitár-játéka - melyben a zenész a két egymásra mutogató dal gitár-menetét játszotta le- döntötte el a pert, méghozzá a Gray família javára. Thicke hiába próbált bizonyítékul hívni egy hasonlóan kétségbe vonható Jackson-U2 dalpárost, a bíró 7,3 millió dollár büntetéssel sújtotta a fellebbezőket.


Mit nevezünk a zeneiparban plágiumnak?

A plágium legtágabb értelemben vett definíciója lényegében valaki más művének a sajátként történő beállítása. Maga a szó az ókori költőtől, Martialistól maradt ránk, ki verseinek elkobzóit nevezte plagiáriusoknak, vagyis gyermekrablóknak. Nyolc egymást követő hang, három egymásba csúszó akkord már plágium, de a refrén egyetlen hangjának megváltoztatása már nem? Ilyen és ehhez hasonló találgatások merülnek fel a zenekedvelők elméjében e téma kapcsán.
A törvény képtelen levédeni az olyan alapötleteket, vázakat, mint például egy akkord-menet, egy gitár riff, tempó, vagy ritmus-képlet. És nem is szabad. Ez lebutítva annyit tesz, hogy Gary Moore sem kérdezte meg Santanától, ha összefutottak egy hangszerboltban, hogy „Hol marad belőled az individualizmus?”, csak mert ugyanabból az eszköztárból válogattak mindketten.
A törvény tehát nem az eszköztár elemeit védi, hanem az azokból megalkotott eredeti (vagy pont hogy nem) kompozíciót.


Mi alapján ítél a szakértő?

Ha két dal elemeiben egyértelmű a hasonlóság, akkor annak a megítélése következik, hogy a zenészek csak „ugyanabból a hangszerboltból” válogattak e, vagy a majdhogynem teljes kompozíció tekintetében is fedés történik. Az is előfordul, hogy a bíróság nézőpontot vált és a két dal születésének körülményeit vizsgálja.


Summa summarum

A zene művészete nem egy egzakt tudomány, sokkal inkább a pillanat, az intuíciók kinyilatkoztatásának művészete. Nyelvünk stilisztikai eszközei végesek, ahogy a zene hangjai is, a kérdés mindig az, hogy honnan közelítünk egy megírandó mű felé, s milyen töltetettel, háttértartalommal spékeljük meg, hogy saját eredetiségünket tükrözze.
Véleményem szerint a legtöbb plágiummal vádaskodó hasonló sémára pereskedik, mint az az elhíresült amerikai hölgy, aki macskáját a mikróban szárította, s csodálkozott, hogy kisállata nem élte túl az esetet. És nyert. Micsoda fájdalmas veszteség! Ennél már csak Lady Gaga törhetne meg jobban, ha kiderülne, hogy valóban Kózsótól lopta Paparazzi című dalának ötletét...