Írni akartam valami frappánsat a mai pedagógus-tüntetés kapcsán, de csak szomorúság van bennem. Aki nyitott szemmel jár a világban, az világosan láthatja, hogy az oktatással valami baj van, félresiklottak a dolgok. Végre valahára volt bátorság és kimondtuk a problémákat, vagy legalábbis elkezdtük kimondani. És tüntetünk is a helyzet jobbítása érdekében, de innentől máris politikai színezetet kap az ügy és nincs tovább. Főleg úgy, hogy a kormányzat állandóan ellenséget kreál magának, amit le kell győzni, meg kell semmisíteni. Most következünk mi, pedagógusok.

Nem tartom jó ötletnek a tüntetést, és amíg nincs más út, mindenképpen elkerülném, mert óhatatlanul politikai felhangja van és a szakmaiság háttérbe szorul és az eddig egy platformon állókat könnyedén meg lehet osztani. Hiába várok el valódi szakmaiságot a kérdésben akkor, amikor a szembenálló felek még csak beszélni sem hajlandóak egymással. És igaz ez mindkét oldalra, jobb és baloldalnak is megvan a maga köznevelési tanácsa, kerekasztala. Egyetlen kerekasztalnak kellene lennie, ahol új alapokra helyezik az oktatás ügyét. A liberális és a konzervatív oktatáspolitika konszenzusára van szükség, kölcsönös engedményekkel. Egy olyan összefogásra és reformra van szükség, amelyet már a rendszerváltás idején meg kellett volna tenni. Erről kellene valódi nemzeti konzultáció, valós kérdésekkel.

És nem a pedagógusok bére az elsődleges. Nagyon bántanak azok a megszólalások, amelyek pénzéhes dögöknek állítják be a tanárokat. Meg azok is, amelyek megkérdőjelezik a tanárok hivatástudatát. Mégis mi visz egy pedagógust arra, hogy felemelje a szavát nyílt levél, aláírás vagy tüntetés formájában, ha nem a hivatástudata? Klinghammer István nyilatkozott egyet, ami felháborított. Már korábban is volt neki ilyen nyilatkozata, amivel bilit borított nálam. Most mondott több olyan dolgot is, amit nem hagyhatok szó nélkül. A tanárokat feltétel nélküli kötelességteljesítésre szólítja fel. Ezzel nem lenne semmi gond, ha a kötelesség valóban abban állna, hogy tanítani kell, mert ez a hivatásunk. Nem a portfólió és egyéb adminisztrációs marhaságok. Egy tanár túl van terhelve ez tény, és így nem lehet száz százalékban megfelelni, és ennek a gyerek issza meg a levét. A másik mondattal meg aztán végképp nem értek egyet: "A gyerekek túlterhelését pedagógusproblémának tartom, a tanári kar minőségét jellemzi. A tankönyv egy keret, a tanáron múlik, milyen ütemben adja át a benne foglaltakat." Ha ilyet mond, akkor nem ismeri ezt az új módit. Ott van az alaptanterv, azt teljesíteni kell, mert az ellenőrzés során kibuknak ezek a hiányosságok. És az ember fél elbukni bármilyen vizsgán és ezért az előírt ütemben halad. Ha nem, akkor jobb esetben dorgálást kap, rosszabb esetben kirúgják, mert alkalmatlannak vélik a pályára. Ha a tanárt nem fenyegeti a megfelelni vágyás kényszere, akkor biztosan jutna idő mindenre, és nem lenne túlterhelt sem a diák, sem a tanár.

Sajnos nem hiszem, hogy megvalósulna, amit szeretnék, mert a világ nem olyan. Lenne számtalan jó ötletem nekem is, és még nagyon sokaknak, de nem fognak meghallgatni minket. Szeretnék optimista lenni a jövővel kapcsolatban, de jelen esetben nem igazán megy...

További érdekes olvasnivaló:

http://hu.blastingnews.com/hir/2015/06/nemzeti-kommunikacio-uljunk-ossze-beszeljuk-meg-00423921.html

http://hu.blastingnews.com/hir/2015/09/tuzolto-leszel-s-katona-vadakat-terelo-juhasz-00538925.html