Gyermekkorunk kedves emléke lehet a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat. Ám a valóságban ezek az ízeltlábúak nem olyan barátságosak, mint a mese képkockáin… Ezt a megállapítást erősíti meg a nemrég publikált, prof. Martin Nyffeler (University of Basel) és prof. Bradley Pusey (University of Western Australia) vezette új tanulmány, ami azért is érdekes, mert nagy meglepetéssel szolgálhat olvasóink számára.

Egyes pókfajokat vonz a víz közelsége – nem véletlenül, hiszen az életük szerves részét képezi ez a környezet. Míg egyes fajok afféle nyolclábú Krisztusként képesek a víz felszínén járni, megint mások búvárokká fejlődtek. A kutatók közel nyolcvan olyan esetet vizsgáltak meg, ahol szemtanúi lehettek a pókok halászatának. Igen, jól olvassa! A vizsgált csoportok (Pisauridae, Ctenidae, Trechallidae, Lycosidae és Liocranidae) példányai ugyanis a kisebb-nagyobb rovarok mellett halakat is zsákmányolnak. A tanulmány kimutatta, hogy ez a jelenség (bár a figyelem középpontjába Florida került) az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt.

A halászó ízeltlábúak számos ponton különböznek szárazföldi rokonaiktól – és ez nem merül ki egyedül az eltérő élőhelyben és az ahhoz való alkalmazkodás módszereiben. Azon pókok, amelyek étlapjára a halak is felkerültek, sokkal erősebb csáprágókkal rendelkeznek, mint más csoportok fajai. Ezekre azonban szükségük is van, hiszen egy pikkelyes test sokkal keményebbnek bizonyul a már jól ismert kitinpáncélnál. Ezen pókok erős neurotoxinokkal (idegre ható méreg) kábítják el áldozataikat. A megfigyelések szerint ezek a nyolclábú halászok igen bátraknak mutatkoznak: egyes fajok a maguknál jóval nagyobb halakra is lecsapnak. Míg közülük a legtöbben „csak” a kétszer akkora példányokra vadásznak, addig a legvakmerőbb fajok a saját súlyuknál akár 4,5-szer testesebb halakat is zsákmányolnak

„A megfigyeléseink alapján úgy tűnik, hogy ezek a különleges pókok csak alkalmanként egészítik ki étrendjüket a hal-diétával.” – magyarázta prof. Nyffeler. Egy hal testének lebontása akár több órát is igénybe vehet a pókoknál, ám az ilyen akciók korántsem bizonyulnak időpocsékolásnak – egy-egy fogás ugyanis jóval több tápanyaghoz juttatja a vadászt, mintha az egész nap rovarokat és más ízeltlábúakat csemegézne.