Bármely kisiskolás történelem tankönyvét lapozgatva, megtaláljuk benne a jelenleg általánosan elfogadott magyar őshistóriát ahogy a finnugor nyelvcsaládi rokonságot is. Ki az akit ne foglalkoztatna a történészek által is folyamatosan vitatott kérdés, hogy kik vagyunk mi magyarok? Honnan jöttünk? Kik voltak az őseink? Vajon honnan ered csodálatos nyelvünk mely az évezredes elnyomás és tiltás ellenére is megmaradt? A kérdésre sokan keresték és keresik a választ mind a mai napig. A téma gazdagsága miatt lehetetlen egyetlen írásba betömöríteni minden információt. Írásommal sem a finnugoristák táborát sem az ellentábort nem kívánom erősíteni, és meggyőzni sem szeretnék senkit egyik oldal igazáról sem.

Mielőtt rátérnék a különböző teóriákra és azok megalapozottságára, tekintsük át röviden a magyar történelmet.

A Korai Időszak(honfoglalás előtt):

Magyarország Európa szívében a Kárpát medencében terül el. Ez a régió a civilizáció kezdete óta lakott terület volt. Időszámításunk előtti első században jelentek meg a szkíták az iráni népek csoportjába tartozó ókori lovas nomád nép. Szintén ugyanekkor érkeztek indoeurópai törzsek is, mint például a kelták. A törzsek ezen időszakban vándoroltak és szinte folyamatosan váltották egymást a térségben. A görög római civilizáció idején városközpontok, utak épültek. Ebben az időszakban meg is állt a migráció, nem volt lényeges mértékű a népvándorlás. Germán és török hordák ostromolták a birodalom keleti frontjait és a nagy római birodalom olyannyira elgyengült, hogy kizárólag a védekezésre tudott összpontosítani. A Hunok nyilainak előretörésével i.sz. 430 körül Róma kivonult Pannóniából átadva azt az új hódítónak: Attilának. A hunok királya a Tisza partjáról irányította rettegett birodalmát. Attila halála után 453-ban,- miközben fiai egymással harcoltak a hatalomért-, a hun királyság elvérzett. A Kárpátokba ismét germán törzsek költöztek;igaz nem sokáig, mert megérkeztek az avarok. A 6. század végén azonban az avar birodalom korszaka is véget ért Nagy Károly frank uralkodó és Krum bolgár kán csatározásai miatt. A Kárpát medencében ekkor bolgár és szláv törzsek telepedtek meg.

A honfoglalás kora:

A magyarok először 860-ban portyáztak a környéken de véglegesen csak 895-ben szelték át a Kárpátokat letelepedés céljából. Az Árpád fejedelem vezette hét törzs végleg letelepedett a Kárpát medencében, majd I. István király idején vált egységessé, összefogottá a magyarság, mely magával hozta a kereszténység megszilárdulását is. A 11. század végére Magyarország Közép Európa egyik nagyhatalma lett. A „kutyafejű” tatárok (mongolok) 1241-1242 es megszállása szörnyű pusztulást hagyott maga után. A lakosság nagy része odaveszett, IV.Béla király jászokat, kunokat, svábokat és más népeket telepített az akkori Magyarország területére.

Példaként néhány kutató elmélete:

László Gyula történész kettős honfoglalás elve szerint a magyarok két különböző hullámban érkeztek. 670 körül tévesen avarnak tartott népcsoportok éltek a Kárpát medencében, László Gyula szerint ők a magyarok testvérnépei voltak, elméletét a feltárt sírokban talált motívumokra alapozta. Temetőelemzési módszere szerint a honfoglalás után érkezett magyarok összeolvadtak a már pár száz évvel korábban letelepedett magyarokkal(avarokkal). Munkássága hozzásegített ahhoz, hogy ma már szinte biztonsággal kijelenthető; a honfoglaló magyarság fejedelmi központja a Bodrogközben, Szabolcs-Szatmár megyében volt.

Grover Krantz a magyar nyelv származását vizsgálta, szerinte egyetlen dolog biztos hogy az egyik legősibb nyelv, melynek legalább tízezer éves gyökerei vannak, ha nem több. Eredete a mezolitikumba vezet a kőkorszakot megelőzve. Szerkezetében nagyon hasonlít a sumér nyelvhez, mivel ragozó nyelv. Elmélete szerint teljes lakosságcserével járó népvándorlási hullámok nincsenek, és a magyarok mindig ott voltak a Kárpát medencében, ahogy a nyelvük is.

Mario Alinei nyelvész az etruszk nyelvet a magyar archaikus formájának tartja. Valóban mindkét nyelv agglitunáló (ragozó), mindegyikben a szó első szótagja hangsúlyos. Ugyanolyan a magánhangzó illeszkedésük: a magas magánhangzójú szavakhoz magashangú rag, a mélyhangú szavakhoz mélyhangú ragok kapcsolódnak. A birtokos rag is gyakran megegyezik a magyar birtokossal: ház-a, vagy lány-é. A névszók kicsinyítő képzője is hasonló: -ke, -kó. A határozószók, névszók, képzők, ragok egyöntetűen nyelvi rokonságot mutatnak. Ez az elmélet szintén megdönteni látszik azt, hogy a magyarok 890-ig nem léteztek a Kárpát medencén belül.

Torma Zsófia régésznő munkássága nyomán -aki 11 ezer rovásírásos cserépedényt tárt fel Tordoson- betekintést nyerhetünk az Erdélyben hosszabb ideig ott élő sumérok és magyarok kapcsolatáról. Tatárlakán sírokból előkerült hétezer éves amulettek bizonyítják, hogy a rovásírás a legkorábbi írásos emlék és a Kárpát medence évezredek óta lakott terület.

És mit mondanak az ősi regék?

A Bibliában Noénak három fia született; Sém, Hám, Jáfet. Hám fia volt Kús, Kús fia pedig Nimrud (Nimród). Nimrudnak két fia lett: Hunor és Magor. A mai ember azt gondolja hogy mindez legenda, mondavilág csupán, de történészek és kutatók bebizonyították hogy Nimrud a valóságban is élt és Asszíriától keletre az egykori Medián, Perzsián és Baktírián is uralkodott. A sumérok párducbőrből készült kacagányt viseltek, ahogy a magyar Árpád is. Az ősmitológia alakja volt a párduc, de nem csak a suméroknál volt jellegzetes állat, hanem a hunoknál is.

Az asszírok mondavilágában szintén megjelenik Nimrud akinek két fia volt: Hunor és Magor.A szkíta legenda szerint Hunor és Magor egy szarvast üldöztek és így jutottak el egy tisztásra, ahol gyönyörű lányok(szarmata hercegnők) énekeltek, akiket azon nyomban el is raboltak, és leszármazottaikból lettek a hunok és a magyarok. A fehér szarvas a szkíta mitológiában is fontos jelkép.

A Turul madár sumér nyelven „Dugud”;mely a sumérok, a hunok és a magyarok jelképe is volt. A legenda szerint a sumér hercegnő Emese hosszú ideig gyötrődött gyermektelenségtől, addig amíg meg nem látogatta álmában egy Turul madár. Emese férje a szkíták királya Magog leszármazottja volt - az asszír mondában Magog a szkíta nemzetet alapította Észak- Mezopotámiában. Emese fiút szült Álmost, és az ő fia lett Árpád magyar nagyfejedelem. Emese álmában a méhéből kanyargó folyót látott, mely nyugat felé áramlott hatalmas hegyeken át és végül egy óriási arany fa nőtt ki belőle. Emese álma azt jelentette, hogy gyermekének királyi vérvonala valahol messze nyugaton, hosszú ideig fog uralkodni.

Elavult történelemkönyvek?

A finnugor nyelvrokonság hatalmas vitákat vált ki mind a nyelvészek a történészek és a régészek között. Az egyik tábor szerint a Habsburgok egy 18.századi történésszel találták ki, hogy a magyarok büszke nemzetiségtudatát le kell rombolni és el kell velük hitetni, hogy halászó-gyűjtögető életmódot folytató sztyeppei népek rokonai vagyunk. A másik tábor egyértelműnek tartja a finnugor rokonságot a nyelvtani szerkezetek hasonlósága; példának okáért az agglutináció, a magánhangzó-harmónia és a nyelvtani nem hiánya miatt. Jelenleg a két nézőpont drasztikusan elhatárolódik egymástól; a turáni (sumér) rokonságot vallókat szélsőséges nacionalistáknak, a finnugor-nyelvcsalád hívőket magyargyűlölő ellenségnek tartják. Úgy tűnik, minket itt is elért az a bizonyos turáni átok.

A magyarság történelmének korai szakasza is több kérdést vet fel; Vajon a magyarok több népcsoport összeolvadásából jöttek létre; sumérok, szkíták, hunok, avarok és a később beolvasztott népek (pl kunok)? Hogyan lehetséges, hogy a magyar nyelv ilyen sokáig fennmaradt az indo-európai nyelcsaládok között; elképzelhető, hogy mindig is nagy számban éltek magyar anyanyelvűek a Kárpát medencében? A turáni népek, mint a sumér, szkíta, hun , avar, magyar –talán a finnugor is ide tartozik(?)-évezredek óta meghatározó egységet alkottak/alkotnak a régióban?

Mindannyiunk érdeke lenne, hogy a jövőben közeledjenek az álláspontok, hiszen az új források és tudás birtokában egyre sügetőbbé válik a jövő generációja számára készülő történelemkönyvek felülvizsgálata.

Ami azonban egészen biztos; a két részre szakadt nyelvészetet és őskutatást egymás mellé kellene állítani, mert további tanulmányok szükségesek ahhoz, hogy végre egységében és folyamatában is megismerhessük magyarságunk történetét és anyanyelvünk valódi forrását.

Források:

László Gyula: A „kettős honfoglalás” c. könyv

Mario Alinei: Ősi kapocs c. könyv

Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása c. könyv

Torma Zsófia: Sumér nyomok Erdélyben c. könyve

Obrusánszky Borbála: Szkíta-magyar múltunk ragyogása c. könyv

Zakar András: A sumér hitvilág és a Biblia c. könyv