Ismerkedjünk meg közelebbről az év fájával. Jellegzetes a rügy- és levélállása. Ezt úgy kell érteni, hogy a hajtástengelyen két fordulat megtétele után jutunk, el az egymással fedésben lévő rügyekhez és levelekhez, miközben 5 rügyet, illetve levelet érintettünk. Ezt legjobban a magról kikelt egyéves egyedeknél, az úgynevezett magoncoknál szembetűnő. Ezeket felülről nézve úgy látjuk az öt levelüket, hogy azok szabályos csillagot formálnak. Ezt nevezik erdészcsillagnak, ami a hazai erdészek jelképe. A kocsányos tölgy a mitológiában az égi istenek szent fája volt, mert a rituális szertartásaikat ennek a fának a tekintélyes méretű példányai alatt tartották. Quercus robur latin nevet Carl Linné (1707–1778) svéd természettudós adta neki 1753-ban, mivel a robur szilárdságot, erőt, keménységet jelent.

 Kocsányos tölgy ismertetői:
Ez a fa akár 40-45 méter magasra is megnő, de ismertek olyan példányokat amelyek 50 méter magasak voltak. Törzsátmérője is hatalmasra nő, Svédországban van egy példány Kvill községben, Rumskullaeken névre van keresztelve, melynek a törzskerete 14,75 méter. A világ legidősebb példánya Dániában található, Jagerspris Nordskov mellett, aminek a becsült életkora 1500-2000 év. Magyarországon a nagy méretű példányok sajnos már nagyon megfogyatkoztak. 1871-ben Simonkai Lajos botanikus, a Szabolcs megyei Halász (ma Nagyhalász) nevű községben egy közel 30 méter magas, 14 méter törzskerületű fáról számolt be. Zsennye, Vas megyei településen, sajnos mára már kipusztult kocsányos tölgye 10,2 méter törzskerületű volt. A hazai legidősebb kocsányos tölgy életkora megközelítőleg 700 év, ez a fa Héderváron található, Árpád-fa a neve. Az ott élők hiedelme szerint, viszont ez a fa 1000 éves.

Felhasználása:
A kocsányos tölgy kemény, szívós fa. Fontos nyersanyaga a hajóépítésnek, kádáriparnak, hidak és zsilipek építésének, asztalosiparnak és régebben a vasúti talpfák készítésének. Földbe ásva vagy vízben is nagyon tartós volt. Elviselte a nedvesség és a szárazság váltakozásait. Termése a makk, amely hosszú évszázadokon át nagyon fontos takarmánya volt a sertés tartóknak. A makkal felhízlalt sertéseknek nagyon ízletes szalonnája volt, amit drágán tudtak a gazdák eladni. Ínséges időkben a tölgyfa lombját is fel tudtak használni az állatok etetésére. Gubacsából vas hozzáadásával tintát is lehetett készíteni.

Forrás: amierdonk.hu