Napok óta gondolkozom azon, hogy miképpen írjak egy anyáról és a fiáról, akik akkora keresztet cipelnek, ami számomra, szinte felfoghatatlan.

Adva van egy húsz éves fiatalember, akit eddigi rövid élete során már 39 alkalommal műtöttek. Ez harminckilenc altatást jelent, harminckilenc gyötrelmes várakozást az ébredésre. Juhász János Dávid, mert így hívják a fiatalembert, születése óta küzd vesegondokkal. Hat éves koráig állandó vesegyulladásai voltak, ezért eltávolították az egyik veséjét, de utána sem tudott teljes életet élni, mert a megmaradt veséje sem működött tökéletesen. Újra és újra kés alá kellett feküdnie, hogy legalább szinten tudják tartani az állapotát. 2009-ben leállt a megmaradt veséje is, ezért édesanyja, Mérei Erzsébet veséje került beültetésre 2010-ben. 2014-ben a beültetett vese is leállt, ezért Dávid, Sárbogárdról felköltözött Budapestre, hogy dialízisre tudjon járni kétnaponta. Az elmúlt egy évben a rendszeresen szedett szteroidok miatt túlsúllyal küzdő fiú, 60 kilogrammot fogyott
Édesanyja Erzsébet, 2014-ben elveszítette a munkáját, ezért nem tudta tovább támogatni anyagilag, a hol kollégiumban, hol ismerősöknél lakó fiát, ezért ő is felköltözött a fővárosba, mert csak itt tudott közmunkásként elhelyezkedni, dolgozni. Egy ismerős segítségével jutottak lakáshoz, aki elhagyta az országot és a garzonlakását odaadta használatra. Dávid a nehézségek ellenére tanult, nem is akármilyen eredményekkel, az iskola és a folyamatos orvosi felügyelet mellett fordításokat vállalt angolból, mert kötelességének érezte, hogy valahogy ő is segítsen megoldani rendkívül nehéz élethelyzetüket, és mert álmai is voltak, orvos szeretett volna lenni, hogy segíthessen!

Juhász János Dávidnak most 2015-ben, már nincsenek álmai, elveszítette őket!

Az állandó dialízis ellenére, Dávid állapota folyamatosan romlik, és az elmúlt három hónap kevés volt arra, a vizsgálatokat végző laboratórium részéről, hogy megküldjék a transzplantációs bizottság részére a véranalízis eredményét, hogy legalább végre felkerülhessen Dávid a vese transzplantációs listára. Körülbelül egy hónapja szólt, az eddig lakást biztosító ismerős, hogy végleg elhagyja az országot, ezért a garzonlakást eladja, így Dávidnak és édesanyjának, Erzsébetnek ki kell költözni, az eddig használt lakásból.

Itt tart most a történet!

Amit eddig leírtam, azok a rideg tények, érzelmek nélkül. Ezeket átélni szülőként, gyerekként elképzelni sem tudom, milyen lehet. Azt tudom, milyen érzés pár napig bent lenni gyerekkel a kórházban, tudom milyen érzés aggódni napokig, esetleg hetekig, mert ezt már átéltem, mert ezt már átéltük nagyon sokan, viszont ezt évekig csinálni, és kibírni, nem tudom, hogyan lehet! 
39 alkalommal lélekben és testben is felkészülni egy újabb műtétre, egy újabb altatásra, majd reménykedni, és újra és újra! Közben pedig küzdeni a mindennapokban a túlélésért, és megpróbálni mindig mosolyogni, optimistának lenni, előre nézni, nem tudom, hogy bírnám-e.

Juhász János Dávid és Mérei Erzsébet eddig bírták, elfáradtak, eljutottak oda, hogy egyedül nem bírják már, pedig kellene! Kellene egy negyvenedik műtét is, erő a várakozáshoz, a túléléshez, a mindennapokhoz! 

Juhász János Dávid és Mérei Erzsébet olyan keresztet cipelnek, ami irgalmatlanul nehéz, de tették és teszik becsülettel, ezt dobta nekik a gép, pedig hiszem és tudom, járna nekik is esély!

Ehhez az esélyhez kérnek, kérek segítséget az olvasóktól!

Segítség kell, mert egyedül, ma, Magyarországon, egy közmunkásnak, és egy tartósan beteg embernek, aki folyamatos orvosi kezelésre szorul, lakhatás nélkül, nincs esélyük az életre!

Nekünk kell összefogni értük, nekünk, egyszerű embereknek, hogy legyen Juhász János Dávidnak esélye élni! Nekünk kell most valahogy kiszorítani havi pár száz, vagy pár ezer forintot havi rendszerességgel, hogy Dávidék élete rendeződni tudjon, hogy lakást tudjanak bérelni, hogy ott, steril szobát tudjanak majd kialakítani, hogy lehetőségük legyen egy negyvenedik műtétre is!

Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, mi emberek, hogy ne segítsünk, nem engedhetjük meg, hogy egy húsz éves fiatalembernek ne legyenek vágyai, álmai!

Segítsünk Juhász János Dávidnak!


Számlaszám: OTP 11773360-00704797 Tulajdonos: Juhász János Dávid
Telefonszám: 06-70/600-81-08
Email: m.bobe@hotmail.com