Vissza a városba, ahol meleg van, nyugalom és fény? Melyik városról beszélsz, Ádikám? Létezik-e még ez a város, létezik-e még ilyen város? Mert Budapest, amelynek vagyunk szülöttei, vagyunk lakói, nem ez a város.

Pedig sokan gyönyörűnek látják ma is, főleg a külföldiek, és szeretnék gyönyörűnek látni azok, akik benne laknak, benne éltek le évtizedeket. Egy csodás város, amelyben lassan már nem lehet élni. Ahol az ember már mindenütt akadályokba ütközik. Ahol állandóan megújulásról, jobb teljesítésről szól az ige, és közben nem látunk mást, csak rombolást. Vannak, akiknek meggyőződése, hogy odafent direkt csinálják. Hogy még jobban belefásuljunk mindenbe, hogy már egy nagyobb tüntetést se lehessen összehozni, mert a fontosabb helyszínek és útvonalak megközelíthetetlenek.

És mellette nagyravágyó félmunkákat, fércműveket, talmi csillogást látunk, mert ez kell az istenadta népnek. Tartósan felszerelt mobilkorlátokkal, kijelölt útvonalakkal, lámpákkal, biztonságiakkal. A rend foszforeszkáló őrei egyre több helyen tűnnek fel, ott is, ahol látszólag semmi dolguk, miközben minden második este maffiózók ünneplik tűzijátékkal születésnapjukat a budai hegyekben.

A tömegközlekedési járatokon folyamatosan szíves elnézésünket és türelmünket kérik. A béke egyik utolsó szigetére Óbudától a Tabánig annyi idő alatt lehetett busszal eljutni, amennyi idő alatt fiamék Budapestről Rómába érkeztek. De ott legalább elfelejthettük néhány órára, hogy hol élünk, megláttuk a szokásos állandó arcokat, akikkel együtt fogunk egyszer kihalni innen.

„Az úton menj tovább, ne nézz vissza már” – mennénk is, ha tudnánk merre…egyelőre csak azt tudjuk, hogy utáljuk az egész 21. századot, és nem akarjuk megvárni, amíg Horthy tényleg jön a fehér lovon. Valamikor két forint volt a dal, most 360 egy kis palack ásványvíz. A 8 óra munkát pedig talán ne is hozzuk szóba.

Ádiék ráadásként egy „aktuális” dalt adtak elő. „Körbezárt a dzsungel”.

„Minden napért meg kell küzdenem

Ha elgyengülök, végeznek velem

Mert a dzsungel kegyetlen világ

Egy törvény van, élni kell tovább”

Ha másért nem, azért, hogy egyszer a városban megint meleg legyen, nyugalom és fény.