Megvolt a szokásos pénteki büfögés a közrádióban. A pénteki szájíz szerint módosított pávatánc, az orbáni csárdás. A halálbüntetésről, és a bevándorlók gyűlöletének megalapozottságáról. Két lépés előre-jobbra a jobboldalon szétszéledt nyájnak, egy hátra-balra sasszé az Unió kedvéért. Kicsit nem figyelek oda, és a csávó átmegy a falon, meglátjátok. Nekem ez a mondat csapta ki a biztosítékot, pedig már nincsenek biztosítékaim arra, hogy a józan eszem még bármitől is képes megóvni ebben az országban. Szóval:

„Kollégiumi házibulit hirdetünk, ha nem szabályozzuk a bevándorlást, mindenki jön, amikor akar, és addig marad, amíg a kakas kukorékolni kezd, így pedig nincs esélye a polgári berendezkedésnek”. Vagyis emberek menekülnek a háborúk, a terror és a reménytelenné vált nyomorúság miatt, ennek meg az jut eszébe, hogy mi itt, kollégiumi házibulit tartunk, ahol kakaskukorékolásig vedelünk és hőbörgünk mint anno, a Bibóban egyesek, és ahova azt engedünk be, akit mi akarunk.

Nem azért nem értem a párhuzamot, mert nem tudom mit jelent a kollégiumi házibuli. Persze attól, aki egy ország vezetését egy kollégiumi házibuli főszervezőjének járó megtiszteltetéssel azonosítja, attól nem érdemes többet várni. De ez a primitívség még Orbáni mércével mérve is arcpirító. Nem is kell ENSZ-nek lennem ahhoz, hogy azt az embert, aki a menedékkérőket összemossa a gazdasági bevándorlókkal, és őket hibáztatja azért, mert a holdudvarnak kitalicskázott pénzek árnyékos oldalán már nem teljesít annyira jól ez a kollégium, megvessem és aljasnak tartsam. Akkor is, ha pontosan értem a célját. Felfogni és beletörődni nem vagyok hajlandó.

Az én fogalmaim szerint, ha valakit elüldöznek a saját hazájából, az igen nagy valószínűséggel nem bulizni megy egy másik országba, hanem élni, vagy legalább túlélni. És ha már túlélés: aki egy hét leforgása alatt képes eljutni a halálbüntetés napirenden tartásának ártatlan gondolatától a halálbüntetés tagállami hatáskörbe helyezésének indokoltságáig, azt az én fogalmaim szerint közönséges hazudozónak hívják. De nem ez a legdurvább.

Hanem az, hogy e műbalhé kezdeményezőjeként ez az aljas populista demagóg a számba adja, hogy ha ellenzem a halálbüntetést, a gyilkosok pártján állok, ha nem adom a nevem a menedékkérők tőlem különböző színű, szagú gazdasági bevándorlók karanténba zárásával, akkor nem vagyok nemzethy, és árulom a hazát. Erről a szintről nehéz, és teljesen felesleges is vitázni, konzultálni. Mondjuk nem is kell, mert szó nincs itt semmiféle társadalmi vita-szándékról, csak az ócska, lábszagú, leegyszerűsítően szélsőséges maszlagba csomagolt terelésről.

Mivel tudom, hogy (velem ellentétben) a nemzethy média nem mostanában lesz érdekelt abban, hogy ne csak kollégiumi házibuli-szervezők hosszú és fárasztó monológjairól, és véletlen coming out-jairól (nem tudjuk megvédeni a polgárainkat, ergo halálbüntetés) tudósítson, hanem felelős miniszterelnököket is megszólaltasson, üzenném a médiának is és minden miniszterelnökök legnagyobb házibuli szervezőjének:

Egyáltalán nem érdekelnek, és több millió honfitársamat sem érdeklik a bevándorlók, menekültek, nevezd, ahogy akarod őket, de a halálbüntetés ál- és műproblémája sem hoz lázba. Minél hangosabban és megveszekedettebben próbálod ezekre terelni a figyelmemet, annál jobban érdekel viszont, hogy milyen polgári berendezkedés az, ahol az emberek ölre mennek az 50 ezer forintos közmunkáért, miközben a koleszos trailer szerint a többiek jó dolgukban vígan kalandoznak Európában? Mit lehet tudni az Amerikából kitiltott másik ötről? Mészáros Lőrinc kizárólag állammal üzletelő cégének 1,8 milliárdos osztaléka pofátlan luxusprofitnak számít-e? Mi az igazság a trafikfóliázással, és úgy egyáltalán 40 ezer magyar ember magánvállalkozásának eltaposásával kapcsolatban? Mikor lesz bírósági ügy a „Kvesztoros” piramisjátékból, konkrétan miből és milyen alapon kártalanítják a pórul jártakat? Mit lehet tudni felfuvalkodott Orbán-papa vagyonosodásáról, Rogán Antal ingatlanügyleteiről, és a saját lábán álló Ráhel-arrogancia svájci tanulásának finanszírozásáról? Hány évünk fog rámenni a Simicska-háborúra és Habony Árpád személyes adatainak hét lakat alatt őrzése mellett, meddig lehet szemet hunyni a nem annyira fontos emberek személyes adataival való visszaélés felett? Amellett, hogy valaki a házibuli főszervezőjének családtagja, mi kell még ahhoz, hogy valaki annyi közbeszerzést nyerjen, mint Tiborcz Pityu? Miért állomásozik hazánkban annyi különadó, amennyi az összes hanyatló nyugati országban együttvéve sem? Mikor veszed a szádba a közrádió mikrofonját azért, hogy töredelmesen bevalld: a deviza-hiteleseknek tett ígéretek is a koleszos átverés-buli díszletei voltak, nem hogy nem csökken az adósságuk, de legalább nő? Hány egészségügyi dolgozónak kell még felmondania, és hány adócsaló elvtársat kell még rejtegetni addig, amíg ürülékvárak és stadionok helyett valóban a polgári Magyarország építéséért mozdítod meg a lábujjadat?

Nos, ínhüvelygyulladásig és csuklóficamig sorolhatnám, mi mindenről nem szólnak ezek a vallási prédikációk, mi mindenre nem kíváncsi a szaksajtó, mi minden fölött szemet hunyva hinted a port, és dobálod a gumicsontokat. De ne fáraszd magad, Orbán elvtárs, engem már rég nem tudsz megvezetni. Már nem sokáig megy, hogy a rengeteg aljasságot még nagyobb aljasságokkal akarod elsunnyogni. Túl régóta tolod ezt a kollégiumi házibulit, az itt lakó biodíszlet legnagyobb „örömére”.

Európa közepén már nem sokáig meg, hogy mindenről te döntesz, abba senki nem szólhat bele, tisztelniük kell a szokásaidat, a kolbászzsírt az ingujjadon, rád ne vonatkozzon az, ami mindenki másra, de ha egy mód van rá, hónap elején utalják a segélyt. Egyre többen, egyre kelletlenebbül élünk egy olyan országban, ahol a miniszterelnök kollégiumi házibuliban érzi magát. Az, hogy körülötted vita folyik, az se nem jó hír, se nem elismerés, hanem botrány. Én a te helyedben nem érezném annyira jól magam egy olyan buliban, amit én szerveztem, de mindenki elhúzódik mellőlem, mert a mondanivalóm szájszaga elviselhetetlen. Ahol mindenki rám mutogat, mert míg mások alkalomhoz illően öltöztek, én gumicsizmában tolom lefele a szilvapálinkát.

Remélem érted, mit akartam mondani. Annyi a titka – téged idézve - hogy „jól kell olvasni a dolgokat”.

Kicsit kapcsolódik: 

Trafikok és fóliák

Azok a gyalázatos megélhetési bevándorlók

És a magyar rögvalóság egyéb szeletkéi