Soha nem értettem, hogy a képpel, hanggal, számokkal, évszámokkal, vissza nem térítendő támogatásokkal bizonyítható tények letagadásának mi értelme van. Ez onnan jutott eszembe, hogy Kovács István (Kokó) a nemzet köztiszteletben álló ökölvívója kipréselt magából egy olyat, hogy ő sosem volt Fideszes. De még Fidesz-közeli sem volt soha. Nem meglepő, de módfelett mulatságos: innen már csak egy lépés, hogy Orbán Viktor is kitalálja, ő sem volt soha Fideszes.

Nem fogom túlreagálni a dolgot. Soha nem értettem, és ha eddig nem, ezután már biztosan nem fogom megérteni, hogy olyan emberek, akik letettek már valamit a családjuk, saját maguk, és a nemzet asztalára, miért éreznek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy egy politikai párt oldalán, rivaldafényből nézzék, hogy a közönség sötétben ül.

Kovács Istvánnak, mint saját teljesítménye alapján sikeres sportembernek semmi szüksége nem lett volna arra, hogy a Fidesz különböző testrészeihez dörgölőzzön. De ha már így alakult, a svájci frank árfolyamán kilóra megvett, PR-célokat szolgáló nemzeti magyar celeb választhatta volna a néma kifarolást. De nem. A nemzet Kokója, nagyon buta Fidesz-celebként az izzadtságszagú magyarázkodást választotta.

Lányos zavarában pedig olyan mérhetetlen baromságokat mondott, miszerint pontosan azokat az értékeket és elveket bírta vallani az idők során, amelyek tök véletlenül (ez utóbbit nem ő mondta) egybeestek a Fidesz értékeivel és elveivel. Nem merek arra gondolni sem, hogy vajon ő mire gondolt: melyik mutyira, melyik sunnyogásra, melyik polgári keresztény gesztusra. Az viszont kétségtelen, hogy ennél a buta, megjátszott amnéziára utaló érvelésnél az is jobb lett volna, hogy sajnálom, a pénzért csináltam, vagy egyáltalán nem sajnálom, a pénzért csináltam.

Fellapoztam az internetet, és az internet azt mondja, hogy Kovács István tiszteletre méltó sportoló bizony belehazudott a nemzet arcába. Vajon 25 millió vissza nem térítendő étterem-felújításra-beindításra kiutalt közpénz megéri ezt a szánalmas nyögvenyelést? Az internet úgy látja, hogy Kovács István hosszú évek óta elég sok Fideszes (párt és sport, pártsport)rendezvényen játszotta a saját lábán álló biodíszlet szerepét. Hol itt, hol ott volt egy üres talpalatnyi föld, gyep, üres szék, állóhely Orbán körül. Azokat Kokó elég szép arányban meg is találta. Persze valószínűleg általában csak véletlenül arra járt, és leült, ha már volt ott egy üres szék, beleállt a kamerába Orbán oldalán, ha már volt ott egy kamera. Nem Fideszes meggyőződésből tapsolt az első, vagy második sorból, hanem mert az elvek, értékek.

Pityukám, tudom, hogy nem tegeződünk, de engedd meg, hogy elmondjam: bár egyáltalán nem értettem, azért nem vetettelek meg, mert beálltál a Fidesz mögé, mellé. Van ilyen. Most viszont kiderült számomra, hogy csak egy kiöregedett fideszes sportoló vagy, aki elkártyázta a becsületét. Akinek a szájából az értékek és elvek pont olyan idegenül hangzanak, mint az általa kiszolgált kegyelmes urak szájából. A sportolói gerinc megkövetelte volna, hogy azt mondd: fáj, hogy nem kaptál további 25 milliókat, hogy nincs három trafikod, mangalicateleped és magától növekedő kacsalábon forgó villád. Ez sem lett volna annyira kínos, mint ez az önként vállalt kiüttetés a ringből.

Nyilatkozatodat hallva-olvasva, még kaptam egy apró adalékot annak felfogásához miért annyira vállalhatatlan és visszataszító az az alakulat, amelyet most éppen megtagadtál. És nem azt az – elmúlt évek közéleti viszonyainak tekintetében - nevetséges 25 milliót sajnálom tőled. Volt az több is, de ki számolja, amikor naponta milliárdok folynak be a hozzád hasonló telhetetlen szekértolók feneketlen zsebeibe. „Színvallomásodat” nehezen bár, de megemésztve, arra jutottam, mennyire gusztustalan, hogy te, és a hozzád hasonló, nem Fideszes, de állítólag érték- és elvbarátok, csendben sunyítottak, amikor ezek az alkotmányt fércelték, lenyúlták a magánnyugdíjakat, kivégezték az alkotmánybíróságot, pofán rúgták a médiatörvényt, bevezették a vasárnapi zárva tartást, internetadóval fenyegetőztek, vagy amikor újabban a halálbüntetéssel riogatnak, és tőlünk különböző emberek gyűlöletére buzdítanak.

Persze, tudom, hogy Kovács István nem feltétlenül érti/beszéli a szoft diktatúra nyelvét, nem a jogtudományok doktora, és legfeljebb abban tud érdemi véleményt nyilvánítani, hogy legyen stadion Mezőkövesden, vagy inkább Somogyszobra kéne. Úgyhogy nehogy bárki azt higgye: Kokónak azért ciki már a fideszesség, mert szerinte betelt egy gyalázatos, vállalhatatlanul korrupt kormányzás pohara. Egyszerűen annak a hazug álomvilágnak az összeomlása nem finom már, amelyből nem mellesleg ő is igen jól profitált, de már nem.

Kovács István vallomása rámutat Orbán rendszerének lényegére: amíg képes erőt mutatni, nagyon sok Kokót képes maga mögé állítani. Amint érezhetően gyengülni kezd, az érdekemberek lelépnek a balfenéken. A jó hír az, hogy Kokónál fajsúlyosabb emberek következnek a sorban, és nem lesznek kevesen. Ők lesznek azok, akik az „idejében” lelépőknek járó elismerésért fogják 2-3 év múlva verni a mellüket fél téglával: ők szóltak, hogy nincs rendben „az a sok-sok böszmeség, ami megtörtént itt az elmúlt hat év alatt”. Nos, ebből a sok-sok böszmeségből Kovács István hasznot húzott, támogatta, és csendben asszisztált hozzá. Nincs annyi 25 millió forint, ami ezt bocsánatos bűnné varázsolja.

Úgyhogy csak annyit tudok mondani, az utolsó szó jogán: már évekkel ezelőtt is megkésett lett volna ez az el- és pálfordulás, kifarolás, most viszont egyenesen szánalmas és megvetendő. Így válik egy ünnepelt, népszerű sportolóból egy politika által beszennyezett, vállalhatatlan érdek- és percember. Ha úgy tetszik, politikai hulladék. Kár érte. Vagy nem.

 Korábbi kísértések:

Parlamentet Felcsútra!

Felköpni és aláállni: Politikai prostitúció, Fidesz a neved!

Aki nem hajlandó Orbán kottájából muzsikálni