Egyre többször hangoztatják, milyen fontos az egész életen át tartó tanulás. Amíg lehet, ne hagyjuk abba, hiszen ez fogja megalapozni a majdani jövőnket. Menjünk egyetemre, végezzünk szakmát, álljunk több lábon. Ahhoz azonban, hogy tovább tudjunk tanulni bizony érettségire van szükség. Sőt! Bizonyos szakokra nyelvvizsga nélkül már fel sem vesznek.

A helyzet mégsem ennyire egyszerű. Azt hisszük, hogy ha kitűnőre megírjuk az érettségi vizsgát azzal már nyert ügyünk van. A felvételi rendszer azonban nem egészen így működik. Anno én is azt gondoltam, bőven elég, ha van egy jó érettségim, és simán bekerülök arra a szakra, ahová szerettem volna. De hamar rá kellett jönnöm, hogy a jó tanulmányi eredmény nem minden. Az egyetemen ugyanis sok olyan ember fordul meg, aki nem a tudása miatt van ott. 

A felvételinél már szinte mindenre adnak pontot. Ha roma származású vagy azért, ha hátrányos helyzetű vagy azért, ha terhes kismama vagy azért. De kaphatunk néhány plusz pontot országos versenyeken - legyen az nyelvismeret, sport, művészet - elért eredményekért, ami egy nagyon jó dolog, hiszen lehet, hogy ez fog hozzásegíteni ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmunkat. A többi plusz pont viszont olyan, amilyen igen könnyen hozzá lehet jutni. Keresek egy jó ismerőst, beíratom, hogy nem magyarnak vallom magam, gyorsan teherbe esek és beszerzek egy papírt, amin feltüntetem, hogy hátrányos helyzetű vagyok, aztán a legdrágább autóval járok suliba. 

Az eltöltött szemeszterek alatt pedig kiderül, hogy nincs értelme ott lenni, egyrészt, mert a felvételi során is bárki bekerülhet, nem számít, hogy másnak több a tudása, és lelkiismeretesen végigcsinálná a képzést. Másrészt a tanárok gyakran értékelnek fura módon. Feldobás alapján megy a javítás, vagy éppen szimpátia alapján, és akkor pofára kapjuk a jegyet. 

Hiába tanulunk éjt nappallá téve, hiába áldozzuk fel az egész éjszakánkat, hogy sikerüljön a vizsgánk, ha nem értékelik a tudást, amivel rendelkezünk. Arról nem is beszélve, hogy gyakran a munkahelyen se számít, mit végeztünk. Ha ismerős vagy, és jóban vagytok a főnökkel, vagy valamelyik kis főnökkel, nyert ügyed van. Nem is számít, értesz-e egyáltalán a feladathoz. Sokszor veszi el az ember kedvét a tanlástól és a várható jövőtől, de mégsem adjuk fel! Meg kell vívni a saját harcunkat, le kell nyelni a békát, és ki kell hozni a dolgokból a legjobbat!