„Felkérhetlek egy táncra?”

Milyen régen mondtuk ki, vagy hallottuk ezt a mondatot! Volt idő, amikor az emberek egy teremben összezárva, együtt táncoltak a zenére. Ez a mondat most is megállja a helyét, valami mégis megváltozott. A zene, mindenképp, viszont ma nem egymással táncolnak az emberek, hanem egymás ellenére. Sokszor tekintek a világ nagy kérdéseire „marslakó” szemmel. Nem azért, mert marslakó vagyok (pedig de!), inkább azért, mert így leegyszerűsíthetem a témát és könnyebben megértem azt is, ami különben természetes és egyértelmű a világunkban.  Az étkezés az rendben van, könnyen emészthető. Ilyen a többi alap-program is, de mi az a tánc? És miért? A társastáncok idilli hangulatát szinte már csak a versenytáncok őrzik, a diszkóból eltűntek az „összebújós” lassú dalok, melyeknek mágikus varázsuk volt még a várakozásnak is, mikor csendül fel egy-egy lassú szám, hogy végre közelebb kerüljünk szimpatizánsainkhoz egy-egy összeolvadás erejéig. Mert igenis összeolvadás volt az. Akkor még ismertük ezt az érzést, ma nincs már rájuk szükség valamiért. A zene ritmusa követi az életvitel stresszes ütemét. Még szerencse, hogy vannak művészek, akik ebben is csak a jót, a szépet, és magát a táncot látják, egy külön világot, ami varázslata léleknek és a testnek egyaránt.

A táncról kérdeztem az egyik ilyen lelkes művészt, akit Balogh Tímeának hívnak:

- Hogyan tudnád összefoglalni, mit jelent számodra a tánc?

- A tánc, számomra sok mindent jelent. Önmegvalósítás, önkifejezés, olyan, mint a szerelem. Miközben táncolok, teljesen kikapcsolok, boldogság és extázis járja át a testem. Megmagyarázhatatlan és páratlan érzés. Nagyon szeretek táncolni, mert akkor lehetek szabad és teljesen önmagam. Egy őszinte kifejeződés, amiben nincsenek hazugságok.

- Mióta foglalkozol táncművészettel és mely műfajban érzed otthon magad?

- Amióta az eszemet tudom, táncolok.  Eleinte a TV előtt, videó klipekből sajátítottam el a lépéseket, aztán később csak szólt a zene és jött magától minden, ez egy érzés és csak táncolok. A Hip-Hop, a Street-dance az én műfajom, ezt érzem legközelebb magamhoz, de balettozni is tanulok éppen, bármilyen ellentmondásosnak tűnhet ez, mindkét stílus tetszik. 

  - A tánc mellett sportolsz is valamit?

- A tánc mellett aerobikkal foglalkozom, illetve a Zumbába is belekóstoltam. 2007.- aerobik, 2013.-ban végeztem el a táncedzői kurzusokat, így a táncoktatás is helyet kap az életemben. Azt gondolom, tanulni a gyakorlatban és az életben lehet leginkább, és persze más táncoktatóktól, táncművészektől is merít ihletet az ember.

- Szoktál saját koreográfiákat alkalmazni vagy általában sablon koreográfiákat használsz?

- Többnyire saját kútfőből merítek, nekem ez fontos és így hiteles, ez vagyok én. De nyilván képzem magam, workshopokon, tánctáborokban veszek részt, hogy bővítsem a tudásom.

- Mik a terveid a jövőben?

- Táncolni. A táncból szeretnék megélni és tánc, illetve aerobik oktatásból, valamint felfedezni azokat az igazi tehetségeket, akikre senki sem figyel és emiatt elkallódnak, pedig sokkal többre vihetnék, mint gondolnák. Megnyitni az emberek szívét, hogy merjenek közeledni egymás felé, legyenek nyitottak, vállalják önmagukat bátran. Soha ne tegyék le magukat, ne szégyelljék azt, amik valójában, ne akarjanak megfelelni másoknak, felejtsék el a realitást. Hallgassanak mindig a szívükre. Végül egy saját táncstúdiót és egy kis klubot szeretnék, ahol mindenki jól érezheti magát.

Azt gondolom, Tímea ezzel egy megerősítéssel bíró, pozitív üzenetet is átadott a fiatal táncos nemzedéknek, talán érdemes megfogadni a tanácsát. Köszönjük, Tímea és sok sikert a továbbiakban!

Egy másik műfajba is bepillantást nyerhetünk, ami kevésbé megszokott, hiszen inkább a Közel-Kelet táncaként ismeretes, a hastáncról, vagy eredeti nevén Orientális táncról van szó. Bogdán Erzsébet Eliseba hastáncos nő mesél röviden erről a különleges tánctípusról:

- A Közel-Kelet tánca a hastánc, hogyan találtál rá erre az útra?

- Ha röviden kellene megválaszolnom, akkor csak ennyit mondanék: véletlen.

Viszont nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy az életben okkal történik minden.

Mint ahogy a hastánc is meghatározó szereppel lett életem főszereplője. A zene, tánc, különböző művészetek, már gyerekként nagy hatással voltak rám, de nem volt lehetőségem belekóstolni, elmélyedni ebben a világban. Csak csendes szemlélője, élvezője lehettem. Aztán már felnőtt voltam, egy óvodás leány anyukája, amikor egyik könyvtári látogatás alkalmával láttam egy előttem elhaladó, kabátja alatt csilingelő ruhát viselő hölgyet. Azonnal tudni akartam, hogy ki ő, mit csinál. Éreztem, hogy ez valami különleges. Onnantól datálódik az én töretlen lángolásom e tánc iránt. Itt nem csak a mozgással ismerkedtem meg, életre szóló barátokra leltem, s egy olyan világ tárult elém, ami hatással volt, s hatással van az életemre a mai napig.

- Össze tudnád foglalni röviden ezt a táncműfajt? Milyen belső tartalommal bírt a kezdetekben és napjainkban?

- A világ egyik legősibb, s máig fennmaradó, folyamatosan fejlődő tánca az Orientális tánc, ahogy mi ismerjük a hastánc. Eredeti arab neve Raqs Sharki, ami annyit jelent, a Kelet tánca. Több ezer évvel ezelőtt Észak-Afrika és Egyiptom környékéről származtatható. Kezdetben a nők egymás között kezdték táncolni, a szülő nő vajúdását segítve elő. E rendkívül gazdag tánc eszköztára ilyen, és ehhez hasonló népi rítusokból ered. Ez az eredendően termékenységi tánc aztán kilépett a zárt női közegből. Az ókori Egyiptomban már szórakoztatásra is használták, táncolták háremekben, mulatókban, de a szegénysorból származó lányok kimentek a piactérre, ahol a közönség pénzt dobált az ügyes táncosnak. A hozományra gyűjtött pénzt a táncosnő, hogy biztonságban tudja, a ruhájára varrta díszítésként, aminek utánzata a mai hastáncos ruhákon is fellelhető. A pénzdobálás szokása a mai napig fennmaradt az arab országokban, s mára már turisztikai látványossággá avanzsált a hastánc. Idővel a művészet szintjére emelkedve mérhetetlen fejlődésnek indult, különböző népek, kultúrák, stílusok táncával ötvöződve egy kifejező, látványos, színpadi, művészi tánccá fejlődött, s fejlődik a mai napig is.

- Ahogy meséled, ezek szerint a vajúdás keltette életre ezt a tánc nemet, de ma minek a kifejezőeszköze a hastánc?

- Amellett, hogy a hastánc jótékony hatással van a testre, gyógyír a női lélekre. Az Orientális tánc vagy hastánc lehetőséget ad nőiességünk teljes megélésére, a testi-lelki harmónia kialakítására. Minden nő lelkében vannak blokkok, amit évezredek óta hordozunk magunkban. Elférfiasodott társadalmunk mélyíti belénk, ám ez a tánc segíti ezeket felszínre hozni, s kellő kitartással megszüntethetők. Ennek hatására a nő kivirul, megtalálja helyét a világban, önmaga világában. Női öntudatára ébred, megváltozik a test tartása, járása, teljes női szépségében sugárzik.

- Lehet ezt tanítani, vagy erre születni kell?

- Én hiszem azt, hogy a „nő”, minden nőben ott van legbelül. A legtöbb nő szereti a zenét, a szép ruhákat, a csillogó ékszereket, szeret szép lenni. Szerintem mindannyian elképzeltük kiskorunkban, hogy ott állunk a színpadon, s mindenki nekünk tapsol, mindenki minket csodál. Ez a tánc eredendően jelen van a nőkben. Egy kellően türelmes táncossal, oktatóval ez felszínre hozható, fejleszthető. De a legtürelmesebbnek nekünk kell lenni önmagunkkal szemben. Allah kísérjen a felém vezető utatokon.

Köszönöm Eliseba részletes és összeszedett válaszait, valóban sokat tudhattunk meg erről a különleges táncformáról is. S ha már az oktatásra terelődött a szó, Eliseba szerényen „kifelejtette”, hogy hastáncoktatással is foglalkozik Nagykanizsán. Sok sikert kívánunk neki is!