Pár soros hír az információ folyamban, leszúrtak egy lányt valahol a világban, talán éppen Budapesten, az Akácfa utcában. Szem átsiklik felette, mást keres, csak egy lány, igaz fiatal volt, de biztos a barátja tette, mert szerelemféltés vagy drog, vagy valami hasonló. Lépsz tovább, nem számít, csak egy lány volt!

Halad tovább az idő, a maga csendes vagy üvöltő folyamában, a hírtenger átbukik a monitoron, rá a klaviatúrára, itt van újra a lány az Akácfa utcából, már arca van, már kora van, már múltja volt! Egy szerencsétlen tini, aki egy híján húsz volt, aki már nem mondhatta most vasárnap, hogy „Boldog anyák napját!” 

Egy tizenkilenc éves lány, aki a hírek szerint a testével kereste a pénzt, adta az örömöt. A miért senkit nem érdekel, az ilyenkor már nem számít, már nem ember, már nem nő, csak egy ócska, buta, kis örömlány, akit el lehet ítélni, talán jobban, mint a gyilkosát!

Vélemények a hír alatt, sokszor arctalanul, kivagyi, pökhendi módon odavetve, a dolgok mögé soha be nem nézve. Álszent módon hörögve, egy tizenkilenc éves lányt, halálában leköpve. Olvasom a megvadult erkölcscsőszöket, a mindenről véleménnyel rendelkezőket, akik soha nem hibáztak, életüket, mint a patyolat vásznat lehetne kötélre feszíteni, mert az fehér, akár a hó, azon folt nem esett soha!
Ó, a sok álszent, ki nem járt prostihoz soha, nem használt ki nőt, se férfit, kiknek életébe nem fér bele egy botlás, egy hiba, kik gerendát látnak minden szálkában. Mennyire egyszerű, sima lehet a ti életetek, ha ennyire könnyen törtök pálcát egy ember fölött! Soha meg nem fordul a fejetekben feltenni a legegyszerűbb kérdést – MIÉRT?

Miért jutott oda egy tizenkilenc éves lány, hogy a testét árulja?

Mert ha feltennétek ezt a kérdést, akkor gondolkozni is kellene, de nem csak ezen, viszont ti nem akartok gondolkozni, nektek készen kell minden, elve a megoldásokkal. Biztos vagyok benne, hogy roppant egyszerű lehet így élni, ebben a faék állapotban, a fekete és fehér biztonságos világából szemlélni a színes világot. Beszűkülve a kis igen, meg nem, táblák világába, követve az előírt szabályokat a végtelenségig, soha meg nem kérdőjelezve a szabályalkotók elmeállapotát, vagy őszinteségét!

Kedves nem gondolkozó, nem kérdező, nem kételkedő honfitárs!

Meghalt egy 19 éves lány az Akácfa utcában, meggyilkolták, megkéselték. Egy mosollyal, egy vággyal kevesebb van a világunkban, megint egy szülő vagy szülők túlélték a gyermeküket. Nem lehet ebben érezni a tragédiát, a fájdalmat? Miért kell ütni szóban, írásban, amikor annyi is elég lenne -

Részvétem!