Oszama bin Ladennel csak a baj van, hivatalosan bejelentett halála után négy évvel is. A bajkeverőt pedig Seymour M. Hersh-nek hívják, aki azt állítja, hogy az al-Kaida vezérének kézre kerítése és megölése nem úgy történt, ahogyan azt a Fehér Ház állítja.

Hersh régi szálka a mindenkori amerikai establishment szemében. Ő volt az, aki oknyomozó újságíróként leleplezte a vietnami háború idején az 1968 márciusában elkövetett My Lai-i vérengzést. A 80-as évektől olyan sötét ügyeknek járt utána, mint az izraeli atomtitok kiszivárogtatásával vádolt Mordehai Vanunu esete, Robert Maxwell médiacézár halála, vagy az amerikai titkos szolgálat szerepe a KAL 007-es dél-koreai utasszállító 1983-as Szovjetunió feletti lelövésében. Az iraki háború idején ő tárta a világ elé a bagdadi Abu Ghraib börtönben elkövetett atrocitásokat. A most London Review of Books-ban közzétett riportban a neves újságíró végigkövette a Bin Laden elleni hajtóvadászatot, és ennek alapján így ironizált: „A Fehér Ház verzióját akár Lewis Caroll is írhatta volna.”

Seymour m. Hersh mindenekelőtt azt állítja, hogy az amerikaiak nem egyedül bukkantak az al-Kaida vezér nyomára 2011 májusában, hanem a döntő nyomot végül egy pakisztáni hírszerző csoport találta meg és erről tájékoztatták Washingtont. Hersh informátora szerint azonban az amerikaiak megzsarolták a pakisztániakat, hogy amennyiben nem engedélyezik az ország területén az amerikai akciót, akkor megvonják az Iszlámábádnak nyújtott washingtoni segélyek nagy részét. Az engedély megadása idején a pakisztáni titkosszolgálat vezetője éppen Washingtonban tartózkodott.

Hersh szerint 9/11 szellemi irányítója nem Abottábádban rejtőzött, ahol megölték, hanem egy pakisztáni börtönben tartották fogva. Az amerikai újságíró szerint egy pakisztáni illetékes volt az, aki a sikeres rajtaütés pontos helyszínét tálalta a médiának, akárcsak a terroristavezér DNS-mintáját – 25 millió dollárért.

Az oknyomozó riporter még ennél is tovább megy. Állítja, hogy Oszama bin Laden megölését hosszas amerikai-pakisztáni tárgyalások előzték meg. 2010 augusztusában egy volt pakisztáni hírszerző tiszt találkozott Jonathan Bankkel, aki akkor az iszlámábádi amerikai nagykövetségen a CIA-iroda vezetője volt. Azt ajánlotta, hogy elárulja a CIA-nek, hogy hol találják meg Bin Ladent, ha megkapja azt a vérdíjat, amelyet 2001-ben tűztek ki az al-Kaida vezér fejére. Az már csak apró nüansz, hogy Hersh szerint nem a tengerbe dobták Oszama holttestét, hanem a Pakisztánt és Afganisztánt elválasztó Hindukus folyóba…

A Fehér Ház azonnal visszautasította a veterán újságíró állításait. Ned Price, a nemzetbiztonsági tanács szóvivője szerint „állításaiban túl sok a pontatlanság és alaptalan állítás Hersh írásában ahhoz, hogy azokra pontról pontra válaszolni lehessen.”

Oszama bin Laden megölésének másnapján a pakisztáni kormány élesen bírálta az amerikai rajtaütést, és hangsúlyozta, hogy „ilyen egyoldalú, nem engedélyezett akcióknak a jövőben nem szabad előfordulniuk”. A CIA ezzel szemben azt állította, hogy az Washington azért nem tájékoztatta Iszlámábádot, mert attól tartottak, hogy a pakisztániak „riasztanák” Bin Ladent.

Az amerikai rajtaütésnek azóta már „hőse” is született egy Rob O’Neill nevű tengerészgyalogos személyében, de vannak, akik vitatják, hogy tényleg ő ölte meg Bin Ladent és jelentkeztek további „ítéletvégrehajtók” is.

Hersh cikke ismét felizzíthatja a kedélyeket Oszama bin Laden rejtélyes figurája körül. A hosszú ideig tartó bujkálása, váratlan „felbukkanásai” (például 2004-ben közvetlenül elnökválasztás előtt, vagy amikor az afganisztáni és az iraki háború költségvetéséről kellett szavazni) a legkülönbözőbb összeesküvés-elméleteket szülte, még olyanok is napvilágot láttak, hogy Oszama valójában nem is létezik, csak kitaláltak egy „fantom-ellenséget”, akivel sakkban lehet tartani a világot és a „terrorizmus elleni harc” ellenzőit. A kétkedő hangok 2011 tavaszán is felerősödtek, és azzal magyarázták a hirtelen jött sikert, hogy Barack Obama elnöknek le kellett már valami eredményt tennie az asztalra a 2009-ben megelőlegezett Nobel-békedíjért, ráadásul végzetesen közeledett 9/11 10. évfordulója…